Ebben az évben több mint 150 kis tanítvány figyelt a pataki gyermektáborban Timóteus példáján keresztül arra, hogy mit jelent Krisztussal járni.
A közel 40 segítő, a tábor lebonyolításáért felelős személy számára természetesen jóval korábban elkezdődött a munkálkodás. Márciusban ült össze a „nagy öregek” kisebb közössége, hogy imádsággal és a Lélek vezetését kérve új, a misszió ügyét segítő közös látással kezdjenek a tábor központi témájának megtalálásához. A több elhangzó javaslat után a „Krisztussal egy életen át” címre egy emberként bólintottunk rá. Timóteus személye kínált a Bibliából számunkra olyan mintát, aki gyermekkorában a szülői, nagyszülői hit példáját láthatta, majd Pál apostol szolgálata által Krisztust követve élt, s aki a jelenére, de jövőjére nézve is útmutatást kapott az apostoltól. Ezek az útmutatások Isten igéjeként ma is szólnak a gyermekekhez, őket is segíthetik abban, hogy rádöbbenjenek, vannak olyan személyek, akik példák lehetnek számukra az istenfélelemben, segítenek észrevenni a rájuk bízott feladatokat, segítenek hitüket megőrizni, megtartani, megélni, és segítik őket az előttük álló úton is észrevenni: lehet Krisztussal járni egy életen át.
A táborban minden reggel és este a sárospataki református templomban áhítatra gyűltek össze a résztvevők. Az ott tanult énekanyagot átnéztük és bővítettük. Az igehirdetések eddigi hagyományán változtattunk, hiszen a korábbi években egy-egy szolgálattevő végezte a reggeli és esti igehirdetést, ám ezen a nyáron minden alkalommal mástól hallhattunk prédikációt. Ezt utólag igen jó kezdeményezésnek tartottuk, hiszen a gyermekek mindig kíváncsiak figyelték az új szolgálattévők szavait, és mi, felnőttek is rácsodálkoztunk, hogy Isten milyen gazdagon és sokszínűen ajándékozott meg minket üzeneteivel.
A sok hitbeli ismeret, lelki töltekezés, és a kollégium egyháztörténeti értékeinek felfedezése mellett természetesen jutott lehetőség a gyermeki lét legtermészetesebb jellemzőire, a játékra, vidámságra, szórakozásra is. A hét során az időjárás rendkívül forró volt, ezért több délután a gyermekek a végardói strand vizében hűsölhettek. Volt lehetősége a kisebbeknek és nagyobbaknak is egy-egy délután mozizni, meg lehetett látogatni a Rákóczi várat, csütörtökön pedig hagyományosan összemérhették a csapatok ügyességüket az akadályverseny során.
A héten a nagy meleg miatt a szokásosnál talán fáradtabb volt a gyermekcsapat, de Isten mindvégig mellettünk volt, hogy támogasson és megőrizzen minket. Talán ez volt az első olyan tábor, amikor egyáltalán nem történt baleset, nem voltak nagy betegek, akikkel ügyeletre kellett volna menni. Szépen, a maga rendjén történt minden, és sok élménnyel gazdagodva ezért is köszönetet mondunk kegyelmes Urunknak, kérve őt, hogy legyen segítségünkre a jövő esztendei munkában is, ha ez kedves dolog az ő szemében.
Alexa Gábor
A közel 40 segítő, a tábor lebonyolításáért felelős személy számára természetesen jóval korábban elkezdődött a munkálkodás. Márciusban ült össze a „nagy öregek” kisebb közössége, hogy imádsággal és a Lélek vezetését kérve új, a misszió ügyét segítő közös látással kezdjenek a tábor központi témájának megtalálásához. A több elhangzó javaslat után a „Krisztussal egy életen át” címre egy emberként bólintottunk rá. Timóteus személye kínált a Bibliából számunkra olyan mintát, aki gyermekkorában a szülői, nagyszülői hit példáját láthatta, majd Pál apostol szolgálata által Krisztust követve élt, s aki a jelenére, de jövőjére nézve is útmutatást kapott az apostoltól. Ezek az útmutatások Isten igéjeként ma is szólnak a gyermekekhez, őket is segíthetik abban, hogy rádöbbenjenek, vannak olyan személyek, akik példák lehetnek számukra az istenfélelemben, segítenek észrevenni a rájuk bízott feladatokat, segítenek hitüket megőrizni, megtartani, megélni, és segítik őket az előttük álló úton is észrevenni: lehet Krisztussal járni egy életen át.
A táborban minden reggel és este a sárospataki református templomban áhítatra gyűltek össze a résztvevők. Az ott tanult énekanyagot átnéztük és bővítettük. Az igehirdetések eddigi hagyományán változtattunk, hiszen a korábbi években egy-egy szolgálattevő végezte a reggeli és esti igehirdetést, ám ezen a nyáron minden alkalommal mástól hallhattunk prédikációt. Ezt utólag igen jó kezdeményezésnek tartottuk, hiszen a gyermekek mindig kíváncsiak figyelték az új szolgálattévők szavait, és mi, felnőttek is rácsodálkoztunk, hogy Isten milyen gazdagon és sokszínűen ajándékozott meg minket üzeneteivel.
A sok hitbeli ismeret, lelki töltekezés, és a kollégium egyháztörténeti értékeinek felfedezése mellett természetesen jutott lehetőség a gyermeki lét legtermészetesebb jellemzőire, a játékra, vidámságra, szórakozásra is. A hét során az időjárás rendkívül forró volt, ezért több délután a gyermekek a végardói strand vizében hűsölhettek. Volt lehetősége a kisebbeknek és nagyobbaknak is egy-egy délután mozizni, meg lehetett látogatni a Rákóczi várat, csütörtökön pedig hagyományosan összemérhették a csapatok ügyességüket az akadályverseny során.
A héten a nagy meleg miatt a szokásosnál talán fáradtabb volt a gyermekcsapat, de Isten mindvégig mellettünk volt, hogy támogasson és megőrizzen minket. Talán ez volt az első olyan tábor, amikor egyáltalán nem történt baleset, nem voltak nagy betegek, akikkel ügyeletre kellett volna menni. Szépen, a maga rendjén történt minden, és sok élménnyel gazdagodva ezért is köszönetet mondunk kegyelmes Urunknak, kérve őt, hogy legyen segítségünkre a jövő esztendei munkában is, ha ez kedves dolog az ő szemében.
Alexa Gábor