Almási Ferenc lelkipásztor a 84. zsoltár szavaival köszöntötte az egybegyűlteket: „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek Téged!” Majd a 264. dicséret éneklésével magasztaltuk tovább Urunkat. Ezután a Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolájának kisdiákjai szívünket, lelkünket átható gyönyörű énekekkel örvendeztettek meg bennünket, ezzel is emelve az ünnep fényét.
Dr. Börzsönyi József esperes igehirdetésében a Máté 10,32. vers sorait idézte: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” Esperes úr kiemelte, hogy a Nagyrozvágyi Református Egyházközség egyik kézzelfogható vallástétele a ma ünnepelt 100 éves templomunk, a másik az 50-60-70 éve vallást tett konfirmandusok, akik ennyi éven keresztül megtartották hitüket, s most itt vannak közöttünk.
Továbbiakban a nagyrozvágyi hittanos gyerekek versekkel és énekkel színesítették a megemlékezést.
Almási Ferenc lelkipásztorunk röviden ismertette a helyi gyülekezetre és templomra vonatkozó adatokat. Az 1595. évi összeírás szerint már volt a faluban református templom. Az 1696-ban épült templomot 1820-ban lebontották, helyére újat építettek. Ez sajnos 8 évtized alatt életveszélyessé vált, ezért 1909-ben földig lerombolták. A templomot az akkori lelkipásztor, Janka Károly vezetésével és az Amerikába költözött, de szív szerint itt élő testvérek és a gyülekezet anyagi segítségével sikerült felépíteni.
Az írásokból kiderült, hogy 100 éve a Nagyrozvágyi Református Egyházközség a Bodrogköz egyik legerősebb és legkomolyabb gyülekezete volt, melyre ma is büszkék lehetünk. A felszentelésre 1912. november 17-én került sor. A templom 8x21m alapterületű, 535 férőhelyes, tornya 28 m magas. Két karzata és két harangja van, a nagyharang 639 kg, a kisharang pedig 298 kg. Az orgonát Angster József építette 8 fő és 7 mellékregiszterrel. 100 év alatt kétszer került sor nagyobb felújításra, tatarozásra. A templom ma is időtálló és korszerűnek mondható.
Az ünnepség a Nőszövetség énekes és verses szolgálatával folytatódott, majd az 50-60-70 éve konfirmáltak köszöntése következett. Lelkipásztorunk Aranykonfirmációi Emléklapot adott át a jelenlévő konfirmandusoknak az Úr Jézus Krisztusról mint Megváltójukról Isten és a gyülekezet előtt tett hitvallástételük évfordulóján.
A záró ének után a megjelent vendégeket a gyülekezet szeretetvendégségre hívta a helyi Kultúrházba, ahol az asszonytestvérek által készített finomságokat fogyasztva kötetlenül beszélgethettek, felidézve a régi emlékeket.
Hálát adunk Istenünknek, hogy ennyi éven át megőrizte templomunkat, gyülekezetünket, és hogy most mi is részesei lehettünk ennek a jeles eseménynek. Egyedül Istené a dicsőség!
„Ó Isten te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőit.” (Zsolt 63,2-4)
Vécsiné Sipos Anikó és
Tóthné Tótok Beáta
Nőszövetségi tagok
Dr. Börzsönyi József esperes igehirdetésében a Máté 10,32. vers sorait idézte: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” Esperes úr kiemelte, hogy a Nagyrozvágyi Református Egyházközség egyik kézzelfogható vallástétele a ma ünnepelt 100 éves templomunk, a másik az 50-60-70 éve vallást tett konfirmandusok, akik ennyi éven keresztül megtartották hitüket, s most itt vannak közöttünk.
Továbbiakban a nagyrozvágyi hittanos gyerekek versekkel és énekkel színesítették a megemlékezést.
Almási Ferenc lelkipásztorunk röviden ismertette a helyi gyülekezetre és templomra vonatkozó adatokat. Az 1595. évi összeírás szerint már volt a faluban református templom. Az 1696-ban épült templomot 1820-ban lebontották, helyére újat építettek. Ez sajnos 8 évtized alatt életveszélyessé vált, ezért 1909-ben földig lerombolták. A templomot az akkori lelkipásztor, Janka Károly vezetésével és az Amerikába költözött, de szív szerint itt élő testvérek és a gyülekezet anyagi segítségével sikerült felépíteni.
Az írásokból kiderült, hogy 100 éve a Nagyrozvágyi Református Egyházközség a Bodrogköz egyik legerősebb és legkomolyabb gyülekezete volt, melyre ma is büszkék lehetünk. A felszentelésre 1912. november 17-én került sor. A templom 8x21m alapterületű, 535 férőhelyes, tornya 28 m magas. Két karzata és két harangja van, a nagyharang 639 kg, a kisharang pedig 298 kg. Az orgonát Angster József építette 8 fő és 7 mellékregiszterrel. 100 év alatt kétszer került sor nagyobb felújításra, tatarozásra. A templom ma is időtálló és korszerűnek mondható.
Az ünnepség a Nőszövetség énekes és verses szolgálatával folytatódott, majd az 50-60-70 éve konfirmáltak köszöntése következett. Lelkipásztorunk Aranykonfirmációi Emléklapot adott át a jelenlévő konfirmandusoknak az Úr Jézus Krisztusról mint Megváltójukról Isten és a gyülekezet előtt tett hitvallástételük évfordulóján.
A záró ének után a megjelent vendégeket a gyülekezet szeretetvendégségre hívta a helyi Kultúrházba, ahol az asszonytestvérek által készített finomságokat fogyasztva kötetlenül beszélgethettek, felidézve a régi emlékeket.
Hálát adunk Istenünknek, hogy ennyi éven át megőrizte templomunkat, gyülekezetünket, és hogy most mi is részesei lehettünk ennek a jeles eseménynek. Egyedül Istené a dicsőség!
„Ó Isten te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőit.” (Zsolt 63,2-4)
Vécsiné Sipos Anikó és
Tóthné Tótok Beáta
Nőszövetségi tagok