A tanulóknak rengeteg mindennel meg kell birkózniuk: a közösségbeilleszkedéssel, kortárs csoporttal való azonosulás izgalmaival, a különböző elvárások, trendek közötti eligazodással, a teljesítménykényszer kérdésével, az életébe beszivárgó társadalmi és családi feszültségekkel. A felsorolás riasztó, különösen annak a fényében, hogy mindezek általában egyszerre jelentkeznek, a felnőttek számára pedig saját erőfeszítéseik mellett, amelyekkel az iskolakezdés és a családfenntartás anyagi feltételeit igyekeznek előteremteni, szinte elenyésző problémák ezek. A gyereknek csupán annyi a dolga, hogy reggel elinduljon, jól viselkedjen és jól tanuljon, otthon ne okozzon problémát, megfeleljen az esetleges különórákon, vagy csöndben és figyelemigény nélkül eltöltse unalmas óráit. Pedig a nyár alatt megváltozik az élet. Gondoljunk csak bele, ha két teljes hónapig fizetett szabadságon lehetnénk, magunk szerveznénk az életünket, milyen nehezen indulnánk el újra a munkahelyünkre, a „minden percünk be van osztva” világba.
A nyár alatt megváltoznak maguk a gyerekek is. Ezt nem csak növekedésük jelzi, és annak feszítő gondja, hogy nagyobb ruhát és cipőt kell vásárolni. Változnak, érnek, és mindezt eltérő ütemben, mértékben teszik. Az újra találkozás nem megy feszültségek nélkül. Újra illeszkedni kell a csoport életéhez, újra meg kell találni és fel kell venni egy szerepet, vagy újra küzdeni kell érte. Mindezek mellett arról sem szabad elfeledkezünk, hogy a gyermekek, fiatalok életére hatással vannak a családi feszültségek is. Nincs olyan család, amelyben nincsen feszültség vagy gond. Nehéz helyzetbe azok a gyerekek kerülnek, akiknek egyedül kell értelmezniük, hogy mi történik körülöttük.
Ehhez járul még a különböző tantárgyak követelményének teljesítése. Vannak, akiknek egyik-másik feladat vagy tantárgy nehezen megy. Bár mindenki szeretne kitűnő osztályzatú bizonyítványt látni, de lehet hogy egy közepes osztályzat mögött több szorgalom és tett van, mint az ötös osztályzatban. Ekkor a család dolga, hogy a közepes osztályzatot is értékelje, hiszen a mögé tett erőfeszítés óriási. Nem is az osztályzatot, hanem az erőfeszítést. Hiszen mi a fontos: hogy a gyermek boldog legyen, és azzá váljon, amivé válhat, vagy a szülők és a család elképzeléseinek kell megfelelnie, akkor is, ha képességei másfélék? A dicséret és biztatás minden embert jobban motivál, mint amit a szidás és büntetés elérhet. Miért ne lehetne elmondani, hogy nekünk is voltak nehézségeink, egy-egy feladat igazi kihívás volt, vagy egy-egy tárgy nehezebben ment? Ha otthon másokhoz hasonlítják a gyermeket, és lekicsinylik teljesítményét, keveslik, amije van, mivel az másokhoz viszonyítva kevés, az nem fog egészséges fejlődéshez vezetni. Ha így teljesít jobban, szorongani fog, sokan pedig még gyengébben teljesítenek ettől. Hogyan fogadja el magát, ha a szülei sem fogadják el? Persze a szülők ezt ritkán fogalmazzák így, ezért sokszor nem is gondolják, hogy a gyermek így fordítja le a ki nem mondott, vagy félig kimondott üzenetet. Ma már nagyon sok lehetőséget igénybe lehet venni, hogy kiderüljön, mi az, amiben jó egy gyermek. Miben lenne ügyes, mit tanulhat könnyebben, miben szerezhet sikerélményt?
Persze sok esetben komolyabb problémák is felmerülnek. Előfordul ugyanis, hogy azt fedezzük fel, hogy a kemény munka ellenére is lemaradás jelentkezik egyes területeken. Rettenetes az írás, nehéz az olvasás, a betűk világának értelmét nem sikerül megfejteni, összegabalyodnak a számok. Ezekről következő számunkban részletesen szólunk majd… A felmerült problémákról most csak annyit: nem a nevelést, nem az otthoni törődést minősítik. Annál a gyereknél is előfordulnak a felvetett kérdések, akit a legjobban, legokosabban szerettek, akiknek a legjobbat akarták és akarják a szülei. Nem a családot minősítik ezek az akadályok. Sőt! Milyen jó dolog, ha nem a teljesítmény alapján kapja a gyermek és a szülő egymástól a támogatást, hanem azért, mert a család együtt erős és támogató szeretetük egymásra sugárzik. „Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében.” Akár zseniként, akár tanulásban akadályozottként vagy Isten hangszere. Ha ezt el tudjuk fogadni otthonainkban, családunk szeptembertől az iskola végéig erősödik, és sok öröm részese is lesz.
Ö.A.
A nyár alatt megváltoznak maguk a gyerekek is. Ezt nem csak növekedésük jelzi, és annak feszítő gondja, hogy nagyobb ruhát és cipőt kell vásárolni. Változnak, érnek, és mindezt eltérő ütemben, mértékben teszik. Az újra találkozás nem megy feszültségek nélkül. Újra illeszkedni kell a csoport életéhez, újra meg kell találni és fel kell venni egy szerepet, vagy újra küzdeni kell érte. Mindezek mellett arról sem szabad elfeledkezünk, hogy a gyermekek, fiatalok életére hatással vannak a családi feszültségek is. Nincs olyan család, amelyben nincsen feszültség vagy gond. Nehéz helyzetbe azok a gyerekek kerülnek, akiknek egyedül kell értelmezniük, hogy mi történik körülöttük.
Ehhez járul még a különböző tantárgyak követelményének teljesítése. Vannak, akiknek egyik-másik feladat vagy tantárgy nehezen megy. Bár mindenki szeretne kitűnő osztályzatú bizonyítványt látni, de lehet hogy egy közepes osztályzat mögött több szorgalom és tett van, mint az ötös osztályzatban. Ekkor a család dolga, hogy a közepes osztályzatot is értékelje, hiszen a mögé tett erőfeszítés óriási. Nem is az osztályzatot, hanem az erőfeszítést. Hiszen mi a fontos: hogy a gyermek boldog legyen, és azzá váljon, amivé válhat, vagy a szülők és a család elképzeléseinek kell megfelelnie, akkor is, ha képességei másfélék? A dicséret és biztatás minden embert jobban motivál, mint amit a szidás és büntetés elérhet. Miért ne lehetne elmondani, hogy nekünk is voltak nehézségeink, egy-egy feladat igazi kihívás volt, vagy egy-egy tárgy nehezebben ment? Ha otthon másokhoz hasonlítják a gyermeket, és lekicsinylik teljesítményét, keveslik, amije van, mivel az másokhoz viszonyítva kevés, az nem fog egészséges fejlődéshez vezetni. Ha így teljesít jobban, szorongani fog, sokan pedig még gyengébben teljesítenek ettől. Hogyan fogadja el magát, ha a szülei sem fogadják el? Persze a szülők ezt ritkán fogalmazzák így, ezért sokszor nem is gondolják, hogy a gyermek így fordítja le a ki nem mondott, vagy félig kimondott üzenetet. Ma már nagyon sok lehetőséget igénybe lehet venni, hogy kiderüljön, mi az, amiben jó egy gyermek. Miben lenne ügyes, mit tanulhat könnyebben, miben szerezhet sikerélményt?
Persze sok esetben komolyabb problémák is felmerülnek. Előfordul ugyanis, hogy azt fedezzük fel, hogy a kemény munka ellenére is lemaradás jelentkezik egyes területeken. Rettenetes az írás, nehéz az olvasás, a betűk világának értelmét nem sikerül megfejteni, összegabalyodnak a számok. Ezekről következő számunkban részletesen szólunk majd… A felmerült problémákról most csak annyit: nem a nevelést, nem az otthoni törődést minősítik. Annál a gyereknél is előfordulnak a felvetett kérdések, akit a legjobban, legokosabban szerettek, akiknek a legjobbat akarták és akarják a szülei. Nem a családot minősítik ezek az akadályok. Sőt! Milyen jó dolog, ha nem a teljesítmény alapján kapja a gyermek és a szülő egymástól a támogatást, hanem azért, mert a család együtt erős és támogató szeretetük egymásra sugárzik. „Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében.” Akár zseniként, akár tanulásban akadályozottként vagy Isten hangszere. Ha ezt el tudjuk fogadni otthonainkban, családunk szeptembertől az iskola végéig erősödik, és sok öröm részese is lesz.
Ö.A.