Összesen 60 fő vett részt együttlétünkön, melyen előadással szolgált dr. Győri István, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Újszövetségi Tanszékének professzora.

Előadásának témáját az adta, hogy ebben a tanévben több hónapot tölt Hollandiában, ahol az ottani református teológián oktat, valamint kutatásokat is végez.

Eközben pedig aktívan részt vesz az ún. szigorú református egyház életében. Ez utóbbi témában kértük előadásra: tartson beszámolót arról, hogyan élik meg hitüket a mindennapokban ottani református testvéreink, hogyan segítik a presbiterek a lelkészek munkáját stb.

Így egy nagyon alapos, érdekes, átfogó képet kaptunk a hollandiai református egyházakról, létrejöttükről, a szakadások okaitól a hitvallásokon keresztül eljutottunk napjainkig. Rendkívül izgalmas volt hallani az alapfelfogásról: a gyülekezet egy nagy család, ahol mindenki fontos, mindenkit számon tartanak. Ugyanakkor éppen úgy, mint egy családban, van bizonyos rend, melyhez köteles magát tartani a református egyháztag (pl.: Csak az egyháztag, aki rendszeresen templomba jár. Délelőtt a másfél órás istentiszteleten ugyanannyian vannak, mint délután a hasonló időtartamú alkalmon). Igen bátorító volt látni az összetartást, mely olyan hétköznapi dolgokban is megnyilvánul, hogy a reformátusok a református testvérek boltjaiban vásárolnak, így támogatva őket.

Szívet melengető volt hallani a keresztelésről, amikor is az istentisztelet végén minden gyülekezeti tag sorban áll, hogy gratuláljon, áldást kívánjon a családnak, valamint az istentiszteleten résztvevő gyermekek a maguk kedves játékai közül adnak egyet-egyet a megkeresztelt kisdednek.

A kiszámíthatóság, a rend, az egyházfegyelem biztonsága, az összetartozás ereje és a testvéri szeretet öröme csendült ki a holland református testvérek gyülekezeti életét bemutató előadásból. Professzor úr hangsúlyozta, hogy természetesen ott is vannak problémák, konfliktusok olykor, de a mindennapi gyakorlati hitük megéléséről hallottak rendkívül felvillanyoztak, elgondolkodtattak és bátorítottak is egyben.

A presbiterek feladata nagyon szerteágazó (családlátogatás, házi bibliatanulmányozó csoportok vezetése stb.): fel is merült kérdésként, hogy hogyan van idejük ennyi szolgálatot ellátni. A válasz az odaszántság mellett az anyagi biztonságra utalt: az ottani jövedelmi viszonyok mellett egy átlagembernek jövedelem kiegészítés vagy spórolás céljából nincs szüksége otthoni munka végzésére is, így a szolgálat a szabadidő eltöltésének egyik csodálatos lehetősége sok presbiter számára. Természetesen ezt a szabadidőt tölthetnék kedvteléseik kielégítésével is, de keresztyén emberként örömük az Úr szolgálata.

Adakozás tekintetében a Szentírásban található példát követik: tizedet adnak (nem kötelezően, hanem önkéntesen).

Rendkívül gazdag, tanulságos, elgondolkodtató előadásban volt részünk, melynek végén kérdezésre, beszélgetésre is volt lehetőség, amivel éltek is a presbiterek.

A professzor úr hangsúlyozta, az előadás célja nem az volt, hogy hasonlítgassuk az ő és a mi egyházi viszonyainkat, inkább csak az, hogy betekintést kapjunk az ottani egyházi életbe, és tanulhassunk belőle. Kívánjuk, hogy amit építőnek, jónak, hasznosnak találnak az egyes presbitériumok az elhangzottak alapján, merjék megvalósítani gyülekezeteikben.

Almási Ferenc lelkipásztor