Hiszen élni szeretnénk, Istennek tetszően. Ez nekünk nem megy látványosan. Nem sikerül hatalmas tömegeket megmozgatva. Csak csendesen, egyszerűen, szerényen, falusi ember módjára. Ez a rövid cikk is csak azért született meg, és kerülhet be az újságba, mert megkértek rá, hogy írjunk a nálunk zajló eseményekről. Szívesen beszélünk róla, de nem szívesen dicsekedünk. Kicsi a gyülekezetünk, de a kicsisége ellenére elég mozgalmas életet élünk.

Januárban egyetemes imahetünk volt vendég szolgálattevőkkel katolikus és református felekezetek részéről. Szombat este közös szeretetvendégséget is tartottunk, amire mindkét felekezet asszonyai örömmel hoztak süteményt, melyet vidám beszélgetés és teázás közepette fogyaszthattunk el. Vasárnap pedig úrvacsorával zártuk ünnepi hetünket.

Februárban az evangelizációs hét istentiszteleti alkalmain készültünk a böjti úrvacsorára, ahol a szolgálattevők Kolumbán Gábor, dr. Varga István, Feketéné Szóráth Edina és Gere Gábor református lelkipásztorok voltak.

Március első vasárnapján református istentiszteleti keretek között tartottuk meg református és katolikus asszonytestvérek szolgálatával a világimanapot. Egy kicsit másképpen, nem úgy – mint az interneten olvashatjuk a nagy gyülekezetekről –, hogy az adott ország ételeit elkészítik, kivetítésekkel az imanapi füzet anyagát végig feldolgozzák. Lehetőségeinkhez mérten próbálkozunk. Nekünk nincs laptopunk, nincs projektorunk. De református keretek között örömmel szolgálnak az asszonyok ezen a napon, és szívesen jönnek a gyülekezeti tagok. Ugyanis sokszor rádöbbenünk arra, hogy azok az imádságok mintha rólunk, a mi országunkról, a mi gondjainkról és problémáinkról szólnának.

Miközben szolgálunk, tervezünk is. Ha Isten megengedi, áprilisban református jótékonysági bált rendezünk, májusban a gyermekekkel anyák napját ünneplünk, majd nyári vakációs gyermekhetünk lesz, ősszel kirándulunk a gyülekezettel…Tervek, álmok, programok. S egyéb munkákról, a hétköznapok eseményeiről, a kétkezi segítségekről, amelyek azt mutatják, hogy anyagi nehézségeink ellenére is Istenbe vetett hittel szeretnénk élni és fennmaradni, még nem is írtam.

Ha gyülekezetünk életét Isten mérlegére állítanánk, lehet, hogy sok hiányosságot találna nálunk. Talán van, amit lehetne jobban végezni. Van, amit meg el kellene indítani.

Hálásak vagyunk Neki, hogy élhetünk, hogy szerethetjük.

Köszönjük, hogy az újságban gyülekezetünkről írhatunk.

Lengyelné Papp Tünde