A következő alkalommal Almási Ferenc nagy- és kisrozvágyi református lelkész a tékozló fiúról beszélt nekünk nagyon szépen. Bizony mi magunk is néha találva éreztük magunkat szavai által. Gyarló emberként hajlamosak vagyunk a napi gondok közepette a haragra, a dühre, és ilyenkor esetleg olyat teszünk, amit később keservesen megbánunk. A jó Isten vár ránk. Várja, hogy mikor térünk vissza Hozzá! (?) Ha ez megtörténik, szeretettel fogad újra gyermekévé. Ettől az érzéstől megnyugtatóbb nincs az ember számára a Földön.
A befejező alkalommal Mata András pálházi római katolikus esperes és Kállay László volt a vendégünk, aki Nyíri, Hollóháza, Füzérkomlós községeknek a lelkipásztora. Kállay tiszteletes kedves-szép szavakkal magyarázta nekünk az asszony történetét, aki az elveszett drahmáját kereste. Igen, ebben a példázatban is magunkra ismerhettünk! Életünk forgatagában jöhetnek események, amik megzavarhatják lelki nyugalmunkat, és kizökkenthetnek istenfélő, becsületes életünkből. Ilyenkor sem szabad elcsüggedni, mert keresni a helyes utat, keresni azt a bizonyos elveszett drahmát mindig lehet és kell is. Tudjuk a mondást, „aki keres az talál,” együtt örvendezik a szeretteivel és minden jó szándékú emberrel.
Közben azt vettem észre, hogy Makó Laci bácsi – falunk református kántora – gyönyörű orgánumát követve egyre szebben, egyre összeszokottabban, erőteljesebben hangzik a szánkból a gyönyörű ének:
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelmem már régóta vár,
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt.
Ilyen szép és felemelő gondolatokkal feltöltődve beszélgettünk még egy-egy pohár bor és tea mellett, amihez finom pogácsát is kaptunk a füzérradványi református gyülekezettől.
Isten áldását kérem lelkipásztorainkra, a kifejtett munkájukra. Legyen türelmük-idejük mindig ránk, még ha csak egy maroknyi lélekről van is szó. Vegyék a fáradtságot és jöjjenek, ápolják lelkeinket, mert mindannyiunknak erre van szüksége, még ha nem mindenki ismeri is be, hiszen erről szól az elveszettség és a megkeresés, megtalálás példázata is.
Berecz Katalin