Mind a három gyülekezetben két-két alkalmat tartottunk hét közben, ugyan úgy, ahogy az elmúlt években is ezt a gyakorlatot követtük, miszerint a három kis gyülekezet tagjai körbe ellátogattak egymáshoz. Majd vasárnap mindenkinek a saját templomában volt úrvacsoravétel. Minden este az odafelvaló ajándékokról adatott üzenet, Isten ajándékairól: „aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban” (Ef 1,3). Hisszük, hogy ezekről nemcsak hallottunk, hanem gazdagodtunk is ezekben: Isten törvénye, a bűnbánat ajándéka, a hit, a reménység, a szeretet és a hálaadás ajándéka. A vasárnapi úrvacsorás istentiszteleten Isten legfőbb ajándékáról: Jézus Krisztusról szólt az Evangélium. Isten üzenete kérdés formájában ért el hozzánk: Kinek mondjuk mi Őt, és mit jelent számunkra Jézus Krisztus? Esténként versek hangzottak el, gitárkísérettel új énekeket tanultunk, többen bizonyságtétellel szolgáltak, és közös imádságban is erősödhettünk egymás hite által. A gyülekezetek részéről szólt Kósa Benjámin, volt gondnok, dr. Demeter Lajos és Mézes Csilla gondnokok. Egyik este a mezőkövesdi gyülekezet egy szolgáló csoportja is részt vett az evangélizáción, szép bizonyságtétellel és szóló énekkel járult hozzá az evangélium hirdetéséhez. Felemelő érzés volt trombitaszóra énekelni: „Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát!” Mindenekért egyedül Istené a dicsőség!

Mátyás Sándor lelkipásztor