Nagy létszámú intézményekben csak azért kevesebb a probléma, mert azokról tudomást sem szerez az ember. Patakon ismerjük egymást, és ennek az ismeretnek keressük – nem mindig élvezzük – az áldást. Könnyebb egymást megszólítani, feltűnik, ha valakinek gondja van. Persze ettől nem lettünk ideálisak. Miért? A világ ideális? Pedig van Ura, alkotója, aki nem követ el hibát. Mégis így nézünk ki. Ahogy a világ kinéz. Benne az egyház, a Teológia, itt Patakon. A Biblia szerint akárhogy néz ki a világ, az mégis az Istené. Még akkor is, ha ez nem mindig látszik, és Ő ezt a világot szereti, ha ez nem is mindig egyértelmű. Nos, ebben a világban él a pataki Teológia, ahol mi ilyen dolgokról beszélgetünk. Nem ideális körülmények között, nem ideális tanárokkal, de emberi közelségben, vállalva, hogy emberek vagyunk. Távol vagyunk a nagyvárosi lehetőségektől, de van elég idő és nyugalom az alkotáshoz, tanuláshoz. Lehetőségeink korlátozottak, de a korlátokat védelemre használjuk. Nem szidunk senkit, ha máshova megy tanulni, csak nem értjük, hogy miért szól máshova a küldetése, ha innen megy máshova. A Kerületből, a környékből. Az ember küldetése övéi közé szól. Mi azokat keressük, akik sajátjuknak tekintenek minket, úgy ahogy vagyunk. Mint egy család, amely nem ideális, csak éppen a miénk, amelyet szeretünk. Azért azt se felejtsük el, hogy a család néha nagy. Anyanyelvi tanárainktól megtanulhatjuk az anyaszentegyház tőlünk távol élő tagjainak nyelvét és kapcsolatainkat arra használjuk, hogy ez a nyelv ösztöndíjak révén mielőbb, minél szélesebb körben működhessen a teológia minden területén.

Dr. Enghy Sándor rektor