A reggeli nyüzsgés közepette a rendrakásra is időt fordítok. Ma egy kicsit késésben vagyok, de nem aggódom, mert tudom, hogy az iskolai átjáró 7.40-ig nyitva vár. Az órák után vár a meleg ebéd, amit a konyhás nénik szeretettel készítettek a kimerült diákoknak. Ma pont olyat főztek – bablevest és aranygaluskát – amit nagyon szeretek, minden héten örülhetek valamelyik kedvencemnek. Kora délután szabadon kikapcsolódok a barátaimmal a városban, ügyes-bajos dolgaimat intézem. A szabadkimenő után vár a tanulás, amihez kipihenten tudok hozzákezdeni.

Szilencium után már érzem a vacsora finom, csalogató illatát. Az esti közös étkezés után összegyűlik a csoport, ahol megbeszéljük, kinek milyen napja volt, és egy csendes áhítattal elmélyülünk a Biblia üzenetében. A csoportfoglalkozás után a mozgáshiányomat pótolom azzal, hogy barátnőimmel átmegyünk sportolni az iskola tornatermébe. Mivel a játékhoz nem vagyunk elegen, a fiúk lelkesen csatlakoznak hozzánk. Ez a meccs – mint mindig – sok örömteli pillanatot tartogat számunkra.

A kellemesen fárasztó sport után a nap sikereit mesélem szobatársaimnak. A beszélgetés és a poénkodás mellett van időm megkeresni a többi barátomat egy jó éjt puszi erejéig. Zuhanyozás után felkészülök a 10 órai villanyoltásra.

Nagyon fontos az életemben, hogy kolis lehetek, mivel a diákotthonon keresztül sok igaz barátra tettem szert. A bentlakás arra is megtanít, hogy önmagamról is tudjak gondoskodni.

Sosem érzem magam egyedül, mert tudom, hogy az itteni barátaimra mindig számíthatok. Olyanok vagyunk, mint egy nagy összetartó család. Mivel igen sok színes program van, a napok, hetek és hónapok gyorsan telnek, és eseményekben, élményekben bővelkednek.

Mató Vanda és Dömötör Dominika