Magyarné Balogh Erzsébet lelkipásztor, a Református Misszió Központ igazgatója tartott egy igen szemléletes, megdöbbentő előadást, amelyben rávilágított arra, mennyi szemetet rakunk, tartunk abban a törékeny cserépedényben, ami az életünk, élethelyzetünk, amelyet Isten azért alkotott, hogy tőle jövő kincsekkel, értékekkel tölthesse meg Ő maga. Rávilágított arra, hogy a felhalmozott fizikai, szellemi szemét miatt a legtöbb emberhez nem juthatnak el azok az impulzusok, amelyek életek, családok sorsát képesek megváltoztatni, helyreállítani.

Bátorított bennünket, hogy merjük megtisztítani, sőt, teljesen megüresíteni magunkat Jézus Krisztus számára, hogy Ő tölthesse meg tartalommal a mi törékeny cserépedény életünket. A 2Korinthus 4,10 alapján a mi életünket Jézusnak a halála, és az Ő élete kell, hogy teljesen betöltse, hogy ne maradjon hely a hiábavalóságokra, a felesleges időt, energiát, pénzt emésztő dolgokra.

Természetesen szükségünk van a mindennapi életünkben sok olyan eszközre, amely közvetlenül nem kapcsolódik a mi Krisztushoz tartozó, Krisztusban elrejtett életünkhöz, (pl. autó, bankkártya, igazolványok, pénz stb.), de ha ezeket is engedjük, hogy az Úr Jézus helyezze el az életünkben, akkor azokban is REND lesz.”

A kiscsoportos beszélgetésekben sokan elmondták, hogy szembenézve életükkel, bizony sok hibavalóságot, felesleges dolgot találnak. Örömmel vették a „kemény” beszédet.

A Missziói Központ vakmissziós munkatársa, Börzsönyi Jánosné lelkipásztor testvérünk előadásával segített a résztvevőknek abban, hogy beleérezhessünk, milyen fizikai látás nélkül élni a mindennapokban. Megdöbbentő volt hallani, milyen sok honfitársunk nem látja azokat a csodálatos dolgokat, amelyek mellett mi naponta észrevétlenül elsétálunk, mert nekünk természetes.

A résztvevők és a magam nevében is hálásak vagyunk Istennek azért, hogy elcsendesedhettünk ezen a napon, hogy a Békesség Fejedelme itt volt közöttünk ígérete szerint. Feltöltekezve, új lendületre, erőre kapva mehetünk tovább azon az úton, amelyen a Szentlélek vezet bennünket, ha engedjük.

Csodálatos volt megtapasztalni az új szolgálati helyünknek és otthonunknak, Boldvának megmozdulását. Idősek, fiatalok azon fáradoztak egész héten, hogy a hozzánk érkező vendégek jól érezzék magukat, ne csak lelkileg, hanem testileg is. Összefogtak református, baptista és katolikus gyülekezeti tagok, a kultúrház vezetője dolgozóival együtt, szakácsok és boltosok. Hisszük, hogy ez csak a kezdet volt és lesz folytatás! Lesznek még alkalmak, ahol szól az evangélium, ahol nem csak beszélünk, hanem teszünk is azért, hogy Krisztus testében egység legyen, hogy emberek élete megváltozzon, jobbá legyen, Isten kegyelméből.

Prókai Árpád lelkipásztor