Bármily nehéz feladat ez, bármennyire tele van keserűséggel, haraggal, szennyel, tajtékkal: mikor megjelenik a Nap, óriási erőfeszítéssel tükörré simul, hogy boldogan visszaverje azt a királyi képet. A lélek tele van haraggal, háborgással, zúgó, szennyes keserűséggel. De ha észrevenné maga fölött a Napot: az Isten arcát, mely benne tükröződni vágyik, azt hiszem, boldogan, hálásan, alázatosan simulna tükörré, hogy visszaverje azt a felséges arcot. S ha egyszer tükrözni kezdené, csak néha remegne meg annak gondolatára, hogy elveszíti azt. Mindent elkövetne, hogy megőrizze azt a képet – s ezzel az a kép őrizné meg őt.

(Ravasz László)