A találkozóra Rozsnyótól Kárpátalján és a Partium északi részén keresztül a Miskolctól keletre eső területekről várták a vendégeket. A rendezvény célja, hogy a Kárpát-medence észak-keleti régiójának reformátusai ajtót nyissanak a templomon kívül lévőknek, és megmutassák magukat egymásnak és a világnak, éppen ezért az esti evangélizációk és a reggeli áhítatok mellett koncertekkel, pódiumbeszélgetésekkel, szabadtéri mulatságokkal, standokkal színesítették a programot. Fontos szempont volt, hogy az, ami 2009. május 22-én Debrecenben elkezdődött, tovább éledhessen ebben a régióban.

Az ünnepsége megnyitóján Börzsönyi József a Zsoltárok könyve 133. fejezetéből idézett: „Mily szép és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egyetértésben élnek”, majd utalt arra, hogy a testvéri szeretetről szóló zsoltárban benne van az áldás ígérete is. A zempléni esperes a következő szavakkal kérte Isten megígért áldásait az alkalomra: „Egymás számára is jelentsünk örömöt, találkozásban, megismerkedésben és az együtt töltött időben!”

Csomós József tiszáninneni püspök megnyitójában szólt arról, hogy a találkozó mozgatórugója nem más, mint a reformátusok együvé tartozásának átélése, melynek alapja továbbra is a 2009. május 22-én Debrecenben szervezett találkozó jelmondata: „Krisztus a jövő, együtt követjük őt”. A püspök köszönetet mondott Börzsönyi József esperesnek, a találkozó ötletgazdájának, aki ennek a három napnak több éve dédelgetett álmát először tervvé, majd megvalósult rendezvénnyé tudta formálni segítőivel, köztük Kis Gergely Márton tokaji lelkipásztorral.

A találkozón részt vett Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára is, aki a szombati program úgynevezett seregszemléjét nyitotta meg, melyen a találkozóra érkezett egyházkerületek, egyházmegyék és intézményeik mutatkoztak be, a kárpátaljai Credo együttes zenés szolgálata mellett. Az államtitkár Bethlen Gábor gondolatainak felidézésével kezdte meg a seregszemlét: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: megmaradjunk magyarokul, őseink nyelvében és vallásában, gyermekeink fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásban!” Ennek kapcsán arról beszélt, hogy a találkozó a megmaradásról szól, és azt üzeni, hogy a Kárpát-medencének ez a régiója egységben akar élni. A magyar reformátusság 2009-ben kimondott egységéről azt mondta, hogy ezzel a reformátusok példát adtak és úttörő szerepet vállaltak a magyar nemzeti egység kimondásában is.

„Nemzedékről nemzedékre” – hangzott az idei világtalálkozó 90. zsoltárból származó vezérgondolata. Bölcskei Gusztáv ezekkel a szavakkal köszöntötte a háromnapos rendezvényt, ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy „egy-egy ilyen találkozó valóban azt mutatja meg, hogy Isten magyar református népe nemzedékről nemzedékre megtalálja a helyét, sőt élni, hinni és tenni akarását is tudja bizonyítani.” A püspök kiemelte, hogy az ilyen találkozók alkalmával lehetőség nyílik megmutatni magunkat, és bizonyságot tehetünk arról az erőről és hitről, amely egymással való találkozásra indít, egymásért tenni és imádkozni buzdít. Mint mondta, „a szétvert emberi közösségeinknek ma erre van szüksége”.

Ábrám Tibor, az egyházkerület főgondnoka zárszavában a magyar reformátusok egységéről, mint működő és tartalommal teli egységről szólt, mely tapasztalható gyülekezeti, intézményi szinten, és aminek méltó példája volt az Észak-keleti Református Találkozó három napja is.

Rácsok András