A bűneset utáni ember a másik kárára él. Öli testvérét, rokonát, barátját, a mellette élő jövevényt, és mindezzel öli és pusztítja önmagát. Bosszú bosszút követ, erőszak erőszakot szül, és korunk rafinált gondolkodása kollektív bűnné egyszerűsítve az egyén és a helyi közösség bűneit és gondjait, kollektívan büntet csoportot, népet, amelyből újabb elkeseredés, konfliktus, és az agresszióra való felszabadultság-érzés következhet csupán.

Mi, református egyházunk cigánymissziójáért felelős szolgálattevők elutasítjuk a kollektivizálást, a szimbólumgyártó bűnbakképzést, ugyanakkor elutasítjuk a kölcsönös sérelmek elfedő tagadását is. Elutasítjuk azok egyéni érdekeinek létjogosultságát, akik felhasználják közösségek, ezáltal családok és egyének bűnös nyomorúságát. Elutasítjuk a jogsértésre való szabadságot, ugyanakkor a helyi közösségek helyett látványosan átvállalt indulatkiélésre alkalmas önös érdeket. Ez ugyanis nem csupán egy népet gyaláz meg, de azokat is hazugsággal áltatja, akik elkeseredettségükben kiszolgáltatják magukat az ő nevükben, helyettük erőszakoskodóknak.

A mindenki által vágyott békesség csupán megbékélésen alapulhat. A megbékélés feltétele a bűnnel való szembesülés, a bűn belátása, a bűn megbánása, mert csupán így élhető át a bűnök elhagyása és a békesség.

Mi, református egyházunk cigánymissziójáért felelős szolgálattevők kérjük a Szentírást értéknek tekintő politikusokat, találjanak vissza a békesség forrásához, Jézus Krisztushoz, aki képes utat mutatni és bölcsességet adni a békességteremtéshez. Kérjük lelkipásztor testvéreinket, hogy bár gyakorta maguk is érzik és tapasztalják az együttélés nehézségeit, tanítsák rájuk bízott nyájukat a Békesség Fejedelmének útjára. Kérjük keresztyén testvéreinket – cigányokat és nem cigányokat egyaránt –, hogy gondolkodjanak el Megváltónk kezéből nyert küldetésükön: reánk bízta ugyanis a békéltetés szolgálatát. Közösen tudunk csak felülemelkedni kölcsönös sérelmeinken és fájdalmainkon. Egymásnak ugyanis felebarátai vagyunk, mégpedig a mai világunktól oly idegen mégis egyedül igaz, krisztusi módon: nem az a kérdés, hogy ki az én felebarátom, ki lesz nekem segítségemre, hanem az, hogy kinek lehetek én felebarátja.

Ez mindannyiunk közös felelőssége és egyben lehetősége.

Barnóczki Anita, a Tiszáninneni Református Egyházkerület cigánymissziós referense

Gregussné Buzás Irén, a Tiszántúli Református Egyházkerület cigánymissziós referense

Landauer Attila, a Magyarországi Református Egyház cigánymissziójának országos referense