A hét elején ismét összefogtunk, hogy segítsünk embertársainkon. Keddtől minden szünetben süteményeket lehetett vásárolni a vallásterem előtt. A diákok és a tanárok egyaránt kitettek magukért. Az árusításból és az adományokból befolyó összeget a beregszászi Sámuel Alapítványnak ajánlottuk fel, mely 2001-ben azzal a céllal jött létre, hogy reményt adjon a Kárpát-Ukrajnában élő árva és elhagyatott csecsemőknek, gyermekeknek arra, hogy családi körülmények között nőhessenek fel. Ezek a fiatalok a megye egészségügyi intézményeinek csecsemőosztályain, kórházakban, szüleiktől elhagyatottan várják reménytelennek tűnő sorsuk jobbra fordulását. Mottójuk a következő: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Márk 9,37)

„Tűzzel és tűz nélkül!”

Ha valaki ismeri iskolánk történetét, az tudja, hogy önkéntes tűzoltóinak híre volt az egész országban, becsületességük és bátorságuk sok ember tiszteletét kiérdemelte.

2011. február 24-én Kollégiumunk három szentendrei tűzoltót látott vendégül, akiket a következő plakátcímmel hirdettünk: „Tűzzel és tűz nélkül!” Tűzzel, azaz a Szentlélek tűzével élni és bizonyságot tenni Krisztusról ebben az egyre eldurvultabb világban. Ez a feladat nemcsak gyülekezeti lelkipásztorokra vár, ennek volt bizonysága alkalmunk első része. Ekkor ugyanis Szénási Tamás személyében egy hivatásos tűzoltótól (aki egyben református lelkipásztor is) hallhattuk a teológia imatermében összegyűlt mintegy 100-150 fiatallal, mit is jelent ebben a világban a sötétséggel megküzdeni úgy, hogy egész lényünk Jézusra mint a világosságra tekint. Jób könyvéből hallhattuk az Igét arról, hogy amilyen öröm egy tűzoltónak, amikor a sűrű füstfelhőben meglátja a szabadba vezető fényt, olyan örömnek kell lennie minden ember számára, amikor a gonosz erők sötétségében meglátja és megtalálja a Világ Világosságát, Jézus Krisztust. Alkalmunk második része már a „tűz nélkül” cím részletről szólt, ahol meghallgathattuk Oláh Péter tűzoltó századost és Kovács Benedek tűzoltó őrnagyot arról, hogy milyen veszélyt jelent a tűz, mire kell odafigyeljünk, hogy megelőzzük, vagy hogy megakadályozzuk. Az előadás után a Pinceklubban folytatódott a bemutató gyakorlati része, ahol az iskola tanulói is megmérettethették magunkat „tűzközeli” helyzetben. Műfüstben, kijelölt pályán próbálhatták ki, milyen az, amikor mindent elborít a homály, és pánikhelyzet keletkezik. Nagyon tanulságos és érdekes volt. A tűzoltók rengeteg tanácsot adtak, és segítettek, hogyan tudunk környezetünkre minél hatékonyabban vigyázni. Talán mindnyájunk nevében mondhatom, jól éreztük magunkat. Nem titkolt vágyunk, hogy a kezdeményezésnek folytatása is legyen, azaz felújítsuk a régi hagyományt, megalakítsuk újra a Református Kollégium önkéntes tűzoltó egyesületét és segítsünk embertársainkon nemcsak szóban, hanem cselekedettel is, ahogyan Jakab apostol is indít erre: „Mutasd meg hitedet cselekedeteid által”.

Este nosztalgiázó teaházat tartottunk, ahol két görög katolikus tanár tartott előadást, akik a Magyar Államvasutaknál is dolgoztak. Elmesélték élményeiket, és bemutatták nekünk, milyenek voltak a régi mozdonyok, illetve milyen tapasztalatokat szereztek.

Pénteken Enghy Sándor professzor úr tartott előadást, melynek témája az Ószövetség apa- és atyaképe volt. Megtudhattuk, hogy mi a Biblia üzenete az apákra vonatkozólag, miért kell a család fejének, támaszának lennie, miért kell határozottnak, igazságosnak, mégis kegyelmesnek bizonyulnia döntéshelyzetekben. Nemcsak a jelenlegi apáknak és anyáknak, hanem a diákoknak, azaz jó reménységgel a leendő szülőknek is mindenképpen hasznos és tanulságos volt.

Este kezdetét vette a farsangi bál. A tavaszt várva szórakoztunk együtt a beregszászi vendégeinkkel. Szombat reggel az I. refis disznóvágásra jöhettek el az érdeklődök a Rákóczi Internátus udvarára. Itt mindenki átélhette, milyen nehéz is a kétkezi munka, hogy az ételhez hozzájutni, elkészíteni nem is olyan könnyű. Rengeteg kreatív diák segítette a szakemberek munkáját. Együtt dolgozott kicsi és nagy. Aki fázott, az a NON-STOP moziban egy film mellett felmelegedhetett.

A délután folyamán még mindig folyt a munka a kollégium udvarán. Aki mozogni szeretett volna egy kicsit, azt táncház és a kézitusa bemutató várta. Mindkét esemény remek hangulatban zajlott, a beregszásziak a refisekkel megmutatták, hogy kell táncolni, a kézitusa bemutató pedig minden jelenlévőt ámulatba ejtett. A délután folyamán a határon túlról érkező vendégekkel lehetett kirándulni a Tengerszemhez.

Este a Mudrány Tápintézetben két koncertet is adott az X-Faktor egyik zenekara, a NON-STOP. Enghy Ábel, a kollégium öregdiákja és társai a kitűnő produkció mellett nagyszerű hangulatot teremtettek és sok ember arcára csaltak mosolyt. A koncert után lehetőség volt beszélgetni a fiúkkal, képet készíteni. Nagyon rokonszenvesek és tehetségesek egytől egyig. Ez a hétvége remek alkalom volt arra, hogy még jobban megismerjük egymást, a beregszásziakkal összebarátkozzunk, és hogy meglássuk egymásban a jót és a szépet, a lehetőségeket. A hét utolsó napján délelőtt 11 órakor ifjúsági áhítatot tartottunk, ahol a hétvége vendégei bemutatták a Sámuel Alapítványt, majd együtt ünnepi ebéden vettünk részt. A hétvégét diákkoncerttel zártuk, az intézményünk diákjai ismét megmutatták, milyen tehetségesek, sokoldalúak. Köszönjük mindenkinek, aki ott volt, segített. Nem túlzás talán azt mondanunk: az elmúlt öt év legjobb bennmaradós hétvégéjét élhettük át!

Történelem fakultációs kirándulás

2011. március 9-én Szatmári Emília tanárnő vezetésével, történelem fakultációs csoportunk egy fantasztikus tanulmányi kirándulás keretében a fővárosba látogatott. Az útra több nem fakultációs, de a történelem iránti intenzív érdeklődéstől és tudásszomjtól fűtött diák is elkísért minket, akikkel együtt 22 főt számláltunk. Eredetileg, a kirándulás apropója az éppen a Nemzeti Múzeumban ideiglenesen kiállított kassai aranykincs volt, amelyet megérkezésünk után rögtön meg is tekintettünk. A 2920 aranypénzt, három emlékérmét és egy 214 cm hosszú reneszánsz aranyláncot rejtő rézdobozra 1935. augusztus 24-én bukkantak rá Kassán, egy épület rekonstrukciója során. A kincset nagy valószínűséggel a Thököly Imre vezette Habsburg-ellenes felkelés idején rejtették el. A lelet 84%-át teszik ki magyar, erdélyi és németalföldi pénzek, de az érmék között találunk cseh, sziléziai, lengyel, német, dán, svéd, itáliai, osztrák, salzburgi, spanyol vereteket, továbbá egy antik trákiai pénz újkori hamisítványát is. Az aranypénzek szinte egytől egyig a korabeli Magyar Királyság területén elterjedt fizetőeszközök voltak. A vitrinekben elhelyezett érmék jobb szemügyre vétele érdekében a múzeum nagyítókat is biztosít az érdeklődők számára. A kiállítást a teremben elhelyezett hatalmas interaktív térképasztal tette még látványosabbá. Miután mindenki megcsodálta a kassai aranykincset, a „Széchenyi világai” elnevezésű kiállítást látogattuk meg, melynek a múzeum József nádor termei adtak otthont. Itt szinte minden elképzelhető gróf Széchenyi Istvánnal kapcsolatos emléket, tárgyat, dokumentumot, festményt és makettet láttunk, melyek hitelesen illusztrálták a legnagyobb magyar teljes életútját, Széchenyi gyermekkorától, a reformkoron keresztül egészen a döblingi szanatóriumig. Ez a tárlat sem nélkülözte az interaktivitást: például egy kihelyezett számítógéppel névre szóló „Lánczhíd” részvényt készíthettünk, melyet e-mailben továbbküldhettünk, vagy – egyebek mellett – Széchenyi-korabeli ruhákat is felpróbálhattunk. Végül, egy kisebb pihenő után, a hátralévő időben megtekintettük az állandó kiállítást, amely a magyar nemzet történetét mutatja be az államalapítástól egészen a rendszerváltásig. Az összesen 24 termes kiállítás rendkívül sokszínű, sokoldalú és magával ragadó volt. Tárgyi és szöveges emlékek, illusztrációk és festmények minden mennyiségben, a magyar történelem minden szegletéből. A tárlat megtekintése leírhatatlan élmény volt, amelyben minél többeknek részesülnie kellene, így csak ajánlani tudom! Sok emlékkel és értékes tudással gazdagodtunk a kirándulás során, ezért felejthetetlen marad minden résztvevő számára.

Szabó Márk 13. E

Összeállította: Csikó Szilvia