Szakmai nap

Október 1-jén dr. Nagy Beáta gyermekpszichológus, a Debreceni Egyetem tanára volt az iskola vendége. Előadása a magatartászavarokat boncolgatta. Nagyon hasznos, és talán megdöbbentő is volt látni, hogy a gyermekek rajzaikon keresztül hogyan fogalmazzák meg kiáltásukat az anya vagy apa után, hogyan jelenik meg a testvér iránti féltékenység, és ezek a mindennapi gondok mit eredményeznek magatartásukban. A segítségre szoruló gyermekeknél tehát az első lépés, hogy feltárjuk a magatartási zavar igazi okát, és a szülőkkel közösen találjunk arra megoldást. Ebben az esetben is egyértelmű feladata az iskolának, hogy úgy irányítsa, tanácsolja a családot, ahogyan az Ige útmutatása szól: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól."(Péld 22:6)

Szülői találkozó az Ige tükrében

Ugyanezen a napon, a szülőkkel való találkozás különleges alkalma volt a délután. Évente ismétlődő eseménye ez az iskolának, és mindig lehetőséget ad a pedagógusok és szülők közötti személyes kapcsolat erősítésére, az egymás hite által való épülésre. A bevezető áhítat alapigéje iskolánk erre az évre választott vezérigéje volt: „...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róm 12:2) Sokan mondják és sokan várják, hogy az egyházi iskola „más" legyen mint a többi, de igazán akkor lesz „több" , ha megértjük, szülők, gyermekek, pedagógusok egyaránt: mi az Isten akarata velünk és engedelmeskedünk annak, hogy megújíthasson.

Ezt követően Borbély János sajószentpéteri lelkipásztor előadását, de még helyesebb azt mondanunk, bizonyságtételét hallhattuk: „Veszélyes világ, biztonságos család" címmel. Feleségével, Borbélyné Béres Enikővel hat gyermeket nevelnek, és van egy fogadott gyermekük is. Őszintén beszéltek örömeikről és nehézségeikről is. Honnan volt bátorságuk és honnan lett erejük ahhoz, hogy vállalják  hat ill. hét gyermek nevelését? Honnan volt elég idő, hogy meghallgassák gyermekeiket, hogy esténként együtt olvassanak Bibliát és imádkozzanak? Hogyan tudtak együtt dolgozni gyermekeikkel, mert szükség volt rá, hogy a mindennapi kenyerük meg legyen? Hogyan lehetett megmaradni és megtartatni Isten útján a világ kísértéseivel és kihívásával szemben?  Hogyan lehetett mindemellett immár két könyvet megírni?

Válaszokat kaptunk, útmutatást és az ezt követő csoportos beszélgetésekben lehetőséget, hogy egy-egy témában még inkább elmélyüljünk.

„Mikor lesz a következő találkozó?" - kérdezte az alkalom végén az egyik szülő.

Ez a kérdés válasz volt arra nézve, hogy az Isten nevében, az Ő segítségül hívásával végzett munkán áldás van. Soli Deo gloria!

Reformáció a magyar Biblia szülőföldjén

Különleges alkalom volt ebben az évben az iskolába járó minden felső tagozatos gyermeknek a reformáció napja. A gyermeknevelésről tapasztalatból tudom, hogy akkor igazán eredményes a tanulás, ha nemcsak beszélek, például egy almáról, hanem azt kézbe adom, megízleltetem, vagyis tapasztalati élménnyé teszem. Amikor reformációról, magyar nyelvű Bibliáról beszélünk, különös jelentősége van mindig, ha megmutatom a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadását a gyerekeknek. Ezért döntöttünk úgy, hogy ebben az évben - és terveink szerint négyévente megismételve - mutassuk meg gyermekeinknek a Vizsolyi Bibliát eredeti formájában, megismerve azokat a templomokat és helyeket is, ahol Károli Gáspár és munkatársai végezték munkájukat.

Vizsolyban a Biblia nyomtatásából is ízelítőt kaphattunk. Számítógéphez szokott gyermekeink a nyomdagépnél megtapasztalhatták, hogy milyen fáradtságos munkát jelentett a 420 évvel ezelőtti „szövegszerkesztés".

Göncön a Bibliamúzeum várt bennünket, ahol a különböző bibliafordításokat látván jó volt tapasztalni, mikor a gyerekek maguk fedezték fel, pl. a Vulgatát, mondván: hogy ugye erről tanultunk?

A tapasztalás azonban nemcsak tárgyakban, hanem a fogadó lelkészekben is a reformáció szellemét tette valósággá. Vizsolyban Sipos-Vizaknai Gergely lelkipásztor tette élővé a Biblia üzenetét.  Göncön pedig ünnepi istentiszteleten hallhattunk Jánvári Béla lelkipásztor tolmácsolásában a reformáció nagy felismeréséről, hogy hit által minden lehetséges, még akkor is, ha sokan nem így gondolják. A hit merészsége pedig tettekre sarkall, mint egykor Károli Gáspárt, akinek szobránál megállhattunk, mert méltóképpen szolgálta Isten dicsőségét. Jézus mikor a sokaságot tanította és megéheztek, azt mondta tanítványainak: ti adjatok nekik enni! Köszönet a gönci „tanítványoknak", hogy megvendégeltek és finom útravalóról is gondoskodtak.

Hála legyen végül mindenért Istennek, aki az Ő csodálatos kegyelméből mindezekkel megajándékozott bennünket

Hangóné Birtha Melinda lelkipásztor