Nagy-nagy hálával tartozunk az Úr Istennek, hogy itt Egervölgyén évről évre megtapasztalunk ebből valamit. Amikor lelkészként beültem 2010. november 14-én az átányi református templom egyik padjába, azon gondolkodtam, milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy egy énekkari találkozóra vágyjanak a kórusok és az emberek.

Kell hozzá egy jó igehirdető, aki imádságával, szenvedélyes igehirdetésével közel visz minket az Úr Istenhez és ebben a légkörben megérezzük, egy közös ügyért vagyunk együtt. Dr. Kádár Zsolt az egyházmegye esperese igehirdetéséből sokan érezték meg ezt.

Kell hozzá a lelkész és a kórusvezető, akik egymást erősítve, a szürke hétköznapokban összefogják azokat a férfiakat és asszonyokat, akik sokféle teendőjük közepette vágynak a közösségre, de leginkább arra, hogy énekeikkel örömet vigyenek sok-sok ember szívébe, lelkébe, akik munkájuk során elfáradnak, megfáradnak. Felemelő érzés volt látni, milyen szenvedéllyel s ugyanakkor finomsággal vezénylik a vezetők a tagokat, hogy a lehető legszebbet s legjobbat adják mindannyiunk elé.

Kellenek egy jó találkozóhoz az énekek. A felsőtárkányi dicsőítő csoport gitárkísérettel előadott énekei az igehirdetés után még inkább megerősítették a jelenlévőkben, hogy milyen Istenünk van. Róla beszél fű, s virág... hangzott az ének, és bizony sokan dúdolták ezt a szép, fülbemászó dallamot. Az átányi énekkar zsoltár- és dicséretfeldolgozásokat adott elő. Sokan csodálkoztak rá, mily szépen hangzanak énekeink, amelyeket a templomban néha elnyújtva, néha kedvetlenül éneklünk. Itt mintha élet szállt volna a dallamokba és a szívekbe is. A Cserépfaluból érkezettek bezengték a templomot, amikor megszólalt a „Magasztalunk nagy király" kezdetű ének, amihez először furulya, aztán fuvola és végül trombita is csatlakozott. A mezőkeresztesi kórus énekei között mindenki nagyon várta azt a Kányádi Sándor-verset, amelyet Birtalan József zeneszerző kórusművé alakított át. „Szép ország a mi hazánk" A noszvaji énekkar énekeskönyvünk egyik legismertebb énekével nyitotta meg fellépését, s zengte a dicséretet: Itt van Isten köztünk... Utolsóként a sályi kamarakórus lépett fel. Ima a magyar népért - hangzott az első ének címe, amikor pedig felhangzott a dallam és az ének - „Uram jövök hozzád e nemzetért" -, valahogy ismét feléledt a közösség, s nem is tűnt olyan hidegnek a templom.

Mi szükséges egy jó találkozóhoz? Mindenképpen kell hozzá a vendégfogadó gyülekezet szeretete, odaadása, figyelmessége. Köszönjük Ferenczfi Zoltán tiszteletes úrnak és feleségének a szervezést, a gyülekezet tagjainak az elkészített finom falatokat.

Adja Isten, hogy akik e sorokat olvassák, kapjanak kedvet ahhoz, hogy érdemes énekkari találkozót szervezni, akik pedig ott voltak Átányban, azok erősödjenek meg a reménységben: nem hiábavaló az ő munkájuk az Úrban.

Sály, 2010. november 16.

Papp Zsolt Endre