Az ünnepségre való készülésben láttam meg azt, hogy vannak dolgok, melyek a gyülekezet számára fontosabbak, mint a beiktatandó lelkipásztornak. Nem szeretem, ha valamilyen esemény rólam szól. És a beiktatás sem a lelkipásztorról szól, hanem elsősorban Jézus Krisztusról, aki szolgákat hív el magának. A beiktatást ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor házasság köttetik. Már nem élettársi viszony van, nem udvarlás, hanem felelősségteljes elkötelezettség. És a gyülekezet szeretne mindent a legszebben megrendezni - ha igényli a lelkipásztor, ha nem. Így voltak dolgok, amiben nekem kellett engedni. De tudtam, a helyemre kerültem.

Emlékszem, mikor teológus koromban egy nyáron a sárospataki nagykönyvtár levéltárában segítettem. Az volt a feladatom, hogy a gyülekezetek régi iratait sorszámozzam. Minden gyülekezetnek van egy doboza, amiben az iratokat tárolják. Egyes iratok savmentes karton közé kerülnek, hogy ne sérüljenek. Ha indokolt, a kartont cserélni kell. Amikor elkezdtem a munkát, egy ilyen cserére ítélt karton hátuljára kezdtem írni, hogy mikor melyik gyülekezet iratait sorszámoztam. A nyár végén ezt a lapot eltettem emlékbe. A teológiáról való kiköltözés után volt egy doboz, ahová azokat a dolgaimat tettem, melyek emlékek. A segédlelkészi év alatt nem volt szükség e dobozra, és az ösztöndíjon sem. Aztán mikor hazaérkeztünk a külföldi tanulmányokból, Szendrőre kerültünk. A költözéskor előkerült a poros „emlékes-doboz". Ezt pakolva újra a kezembe került az a bizonyos kartonlap. Bevallom, ki akartam dobni. De amikor megfordítottam, egy felirat fogott meg, mely mutatta, melyik gyülekezet régi kartonjára jegyzeteltem. Ez állt rajta: Szendrő. A Mindenható már akkor tudta, hova akar küldeni, amikor még csak távoli álomnak tűnt az önálló gyülekezeti szolgálat.

A beiktatásra sokan eljöttek, és sokan nem. Igyekeztünk azoknak örülni, akik itt voltak. És tudunk valóban együtt örülni, hálát adni. Emlékszem egykor milyen titkos irigységgel néztem egy-egy beiktatáson a pecsétet és kulcsot átvevő lelkipásztorokat. Most már tudom, a beiktatott lelkipásztor sem több egy helyettes vagy beosztott lelkipásztornál. De egy gyülekezeti tagnál sem. Csak a feladata, a felelőssége és az elkötelezettsége más. Adjon az Úr mindannyiunknak erőt és Szentlelkét a feladatok végzéséhez!

Benke András