A gyülekezeti ének után ifjúsági énekekkel kezdtük el a lelki építkezés megalapozását. Bár ma még nem általános a gitár és a szintetizátor használata, a gyülekezet tagjai együtt énekeltek vendégzenészek segítségével. Az éneklés, lelki ráhangolódás után rövid igehirdetés hívta fel figyelmünket a történet néhány hangsúlyos gondolatára. Noé nem menekült el a feladat elől, nem várt másra, hozzákezdett az értelmetlennek tűnő építéshez, mint ahogyan mai keresztyén közösséget építő küldetésünkben sem kaphat senki tiszteletjegyet. Feladatot annál inkább. Göncruszkán a göncruszkaiaké az építés lehetősége és feladata. Ebből következhet, hogy ahol mi olvassuk e beszámolót, a mi gyülekezetünkké, a mienk.
Építő a közösség, az istentiszteletnek ez a különleges formája, és építő már maga a készülés is. A próbák, a közös gondolkodás, a szülők és gyermekek, pedagógusok, lelkészek, gyülekezeti tagok közös igyekezete a közös Ügy körül. Jól mutatta ezt mintegy szimbólumként a templom közepén felépített bárka, melyet alkotója úgy készített elő, hogy bármilyen nagy darabokból áll is, összerakható legyen, mint egy óriásjáték. Felnőttek készítik, gyermekek állítják össze, a legkisebbek kezükön bábokkal birtokba veszik, és beköltözik Noé, családjával és az állatokkal, és megtörténik két csoda. Az egyik, hogy a hajót korábban sohasem építő Noé bárkája fennmarad a vízen, alkalmas tehát arra, amire rendeltetett, és az a csoda is megtörténik, hogy a bárkán a farkas nem eszi meg a bárányt, a kutya nem bántja a macskát, és az emberek is képesek összezártságuk ellenére elviselni egymást, hogy célba érjenek. Elérjék a célt, mégpedig úgy, ahogyan a kis csiga mondta a nyuszinak: ezen a bárkán mindenki egyszerre ér célba.
Barnóczki Anita