Vagy kutakat ástak, s abból nyertek vizet.

Az ősatyák pásztorok, pásztorfejedelmek voltak, akiknek gondoskodniuk kellett nyájaik számára nemcsak kies legelőkről, de vízről is.

Ábrahám mindkettőt megtette. Előbb Egyiptomba, majd a filiszteusok földjére vándorolt a szárazság miatti biztos halál elől, ez utóbbi helyen kutakat is ásott, s mindenhol élő vízre talált. Ábrahám halála után a kutakat behányták a filiszteusok.

Hogy miért tették?

Szárazság sújtotta Izrael földjét Ábrahám fiának, Izsáknak idejében is. Neki is tovább kellett mennie, de ő már Egyiptomba nem mehetett, ezt Isten számára megtiltotta, azon a földön kellett maradnia, melyet Isten atyjának, Ábrahámnak örökségül ígért. „Én veled leszek, megáldalak téged, tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket." Ezzel az ígérettel telepedett le Gérárban, a filiszteusok földjén, Abimélek király országában. Vetett Izsák, és százannyi termett abban az évben, állandóan gyarapodott, gazdagodott azon a földön, míg igen naggyá lett.

Irigykedni kezdtek rá a filiszteusok. Úgy kívánták tönkretenni őt, hogy betemették kútjait. A király maga is arra kéri, hogy távozzék el országából. Izsák pedig kifelé húzódott nyájával ebből az országból. Amerre elhaladt, csak kietlen pusztaságot látott, életnek jelével sehol nem találkozott, mindaddig, míg ismét meg nem ásta azokat a kutakat, melyeket valamikor atyja már megásott. A megásott kutaknak köszönhetően ismét megjelent az élet. Ezzel egyszerre megjelentek a filiszteusok is, s a kutaknak adott név (Észek) jelzi, hogy mi is történt ott: erőszak, elnyomás, civakodás a kút miatt. Más kutat is újraásott Izsák, de azon is versengtek, ezért lett ennek neve Szitna. Annak a kútnak, melyért már nem versengtek vele a filiszteusok, a Rehobót nevet adta, itt már elhagyta a filiszteusok országát, egy széles mezőre érkezett, majd még tovább vonult dél felé, így érkezett Beérsebába, ahol pásztorai újabb kutat ástak, s abban is élő vízre találtak.

De itt már más is történt: megjelent előtte az Úr, megerősítette korábban tett ígéretét: Veled vagyok, megsegítlek, megsokasítom a te magodat. Izsák pedig oltárt épített, s a továbbiakra is kérte Isten segítségét. Erre a helyre jött el Abmélet király is ugyanazzal a hadvezérével, akivel együtt ezen a helyen Ábrahámmal szövetséget kötött. Ezt a szövetséget kívánta most Izsákkal megújítani. Izsák viszont szövetségkötés nélkül halad tovább, hiszen ekkor ő már az Úr áldott embere volt. Eddigi ellenségével nem lépett szövetségre, velük már nem kötött frigyet. Mennyi harc, mennyi felcsillanó reménység, mennyi csalódás, míg végül az ember hazatalál.

Izsáknak nemcsak földi értékei sokasodtak meg, de Isten áldásával meggazdagodva érkezett Izrael országának legdélebben fekvő részére, ahol ma is bővizű források fakadnak. Mennyi betemetett kút állt ekkor már háta mögött, de egy megmaradt. Ezt a Kutat is megpróbálták betemetni mind a farizeusok, mind a későbbi filiszteusok, de minden próbálkozásuk eredménytelen maradt. Hogyan lehetett volna betemetni azt a Kutat, Aki az örök életnek vizét adja. Aki ebből a Kútból iszik, soha többé meg nem szomjazik. „Aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék."

Előreformátoraink hiába próbálták kiásni a betemetett kutakat, hogy az életnek vizét adhassák a szomjas lelkeknek, civakodással, erőszakkal, elnyomással találkoztak, máglyára vitték őket. Reformátoraink viszont már nem hiába próbálkoztak. Megásták a betemetett kutat, megtalálták az elfelejtett Krisztust, s a szentek helyett az örök élet vizét adták. Tágas helyet szerzett az Úr minékünk, ahol szaporodhattunk és sokasodhattunk, azok, akik örömmel vettük magunkhoz az örök élet vizét, akik átéltük: aki ebből a vízből iszik, az nem szomjúhozik meg soha.

A reformátorok újra ásták a betemetett Kutat, s így a kietlen pusztaság megtelt élettel. Luther bátran jelentette ki: Tételeimet vissza nem vonom, a kiásott kutat vissza nem temetem, Isten legyen nékem segítségül. Megszakította a földi hatalmassággal a szövetséget, nem volt rá szüksége annak, aki Istennel kötött frigyben élhetett tovább.

Tény: Ismét megásták a reformátorok a kutakat. Adott tehát számunkra a kiapadhatatlan forrás, nekünk csak merítenünk kell az örök élet kútjából, mindannyiunk számára Krisztus ingyen kínálja ezt a vizet. Ha mégsem megyek Hozzá és nem merítek Belőle, kietlen pusztasággá válik lelkem.

„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elétek, az áldást és az átkot, válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod."

Bákai Imre