Láttam, mennyien gyűltek össze május végén a Református Egyházközség invitálására kerítést festeni, takarítani a templomban és a parókián. Körülbelül nyolcvanan, idősek, félig botra támaszkodva, középkorúak és egészen fiatalok dolgoztak azért, hogy a község egyik legkülönlegesebb részének egy apró darabkája megújulhasson. Először meglepődtem, aztán meghatódtam. Mivel az árvízi védekezés alkalmával épp nem voltam otthon, először láthattam, milyen az, amikor három generáció együtt dolgozik egy nemes cél érdekében.

A keret, amiben mindez megvalósult, a Magyar Református Szeretetszolgálat Szeretethíd akciója, mely 2009-ben indult. A geleji gyülekezet már akkor is csatlakozott a programhoz; presbiterek és a gyülekezet tagjai a református temetőben kaszáltak, bozótot irtottak, kerítést javítottak, és egy romos kriptát is újrafalaztak.

Egy ilyen nap nem elég ahhoz, hogy az egész sírkertet rendbe tegyék, figyelemfelkeltésre azonban kiváló. A temető fenntartása egyébként is nagy terhe az egyházközségnek. A helyi önkormányzat segítsége nélkül komoly gondot okozna a rendszeres kaszálás is. Az akció célkitűzése az volt, hogy megmutassa az embereknek, hogy az önzetlen munkában, mely szeretetből fakad, öröm van.

Idén május 21-22-én, a Magyar Református Egység Napjának hétvégéjén tartották a Kárpát-medencére kiterjesztett önkéntes napot. Gelejen az országosan meghirdetett időponttól eltérve, egy héttel később rendezték meg a Szeretethíd napját. Május utolsó szombatjának reggelén közel 80 fő gyűlt össze a templomudvaron; feladatuk a parókiaudvar és a templom körüli rozsdás kerítés tisztítása és lefestése, valamint a toronyban a harangszint kitakarítása volt, a nagy létszámnak köszönhetően azonban a parókia nagytakarítását és a fűnyírást is sikerült elvégezni, a nap folyamán észlelt csőtörést megszüntetni. A jó hangulatot fokozta, hogy a munkák befejezése után a néhány presbiter és presbiterfeleség által elkészített ebédet is elfogyaszthatták a résztvevők. Az időjárás is kedvezett, a nagy eső épp az utolsó csoportkép elkészülte után érkezett meg, ekkorra azonban már mindenki megebédelt.

Bársony Lajos, az egyházközség gondnoka is sikeresnek tartotta az akciót, melynek megszervezésében Alexa Gábor lelkipásztor, Vályi-Nagy Lajos pénztáros és saját munkáját emelte ki.

Bízom benne, hogy a megtapasztalt összefogásnak más eredményei is lesznek, ha a helyi reformátusság továbbra is imádkozva és dolgozva dicsőíti Urát.

Erőss Gábor