Templom és bábjáték? Honnan, kitől indult az ötlet?

Élt az első században egy szíriai parasztgyerek, aki egész életét Krisztusnak ajánlotta, s szerzetesként egy oszlopon ülve figyelte az emberek életét. Ő volt Oszlopos Simeon.

A legenda szerint az őt gúnyoló, értetlen tömeghez fordulva ruhaujjából rögtönzött bábut, amivel sikerült felkeltenie a közönyös tömeg figyelmét. A hirtelen életre kelő anyag csodájával tudta megértetni magát. A bábu, az életre támadt holt anyag varázsával fordította el figyelmüket a földi dolgoktól, megismertetve őket a krisztusi tanításokkal.

Bevallom, mikor a Miskolc-Avasi gyülekezetben hat évvel ezelőtt létrejött a bábcsoportunk, nem ismertem ezt a legendát. Ellenben voltak tapasztalataim saját gyerekeimmel és azokkal, akiket akkor tanítottam. „Csodákra" volt képes egy-egy kezemre húzott báb, legyen az mackó, bárány vagy éppen egy rakoncátlan gyerek. A csoda azt jelentette, hogy egyszeriben „szót értettünk". Megoldottak ezek a bábok nehéz kérdéseket, lenyűgözték még a legizgágább gyerekeket is. Miért ne szólhatna hát az evangélium ezen a nyelven? S valóban megszólal!

A templomokban vagy a gyülekezetekben, az iskolákban és az óvodákban lelkes pedagógusok és gyerekek, profi vagy amatőr szinten működő felnőtt csoportok végzik ezt a szolgálatot. Egy-egy találkozó mindig alkalmat ad arra, hogy egymástól is tanuljunk. Megláthatjuk, hogyan lehet még jobb a munkánk, láthatjuk, mi a gyengeségünk, és persze a legfontosabb, amit ezek a találkozók jelentenek: az egymással való találkozás öröme. Hiszen vagyunk páran, akik évek óta jelen vagyunk a bábos találkozókon. A szakma nagyjai is megjelennek, mint Urbán Gyula, aki a Magyar Bábjátékos Egyesület elnöke, vagy Szentirmai László tanár úr, akit a sárospatakiak jól ismernek a főiskoláról.

Az idei találkozás több szempontból is fontos volt számunkra. Mi lehettünk a házigazdák, és annak ellenére, hogy Miskolc távol van a fővárostól, mégis jöttek Budapestről egy 50 fős busszal, és elindultak Kecskemétről hajnalban, aztán Egerből, Novajból, Újkígyósról. Jöttek és megelevenítették Oszlopos Simeon legendáját, Jézus születéstörténetét, vagy az egri vár históriáját. Láttunk egy különleges teremtéstörténetet, és megismerhettük a hanukai fánk történetét is. Sőt az ebéd részeként meg is kóstolhattuk. Végül útravalóként láthatták a résztvevők a történetet, ami arról szól, hogyan lehetséges egy mai gyerek vagy felnőtt számára a Jézussal való találkozás.

A nap végén Urbán Gyula zárszavában elmondta, hogy minden technikai megoldás csupán eszköz, amit persze jól kell használni, de az igazán lényeges a mögötte levő tartalom.

Azt gondolom, ezt nemcsak nekünk, bábosoknak kell nagyon komolyan vennünk, hanem mindenkinek, aki a Krisztus evangéliumának szolgálatában áll. Van a bábelőadásnak egy különleges titka, mégpedig az, hogy nem személytelen. Attól lesz élő, hogy ott, a paraván mögött van valaki. Ha a mi életünk mozgatója, éltetője maga Krisztus, Ő a szavaink mögött a tartalom, akkor beteljesítjük azt a parancsot, küldetést, ami ránk bízatott: „elmenvén azért tegyetek tanítvánnyá minden népeket".

Hangóné Birtha Melinda

Miskolc-Avas