Egyházunkat aktuálisan érintő, a prófétás időkre jellemző eseményekre példaként néhány jellemző tendencia és esemény: „a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal sorban értesíti a kérelmező egyházközségeinket, hogy a „vidéki örökség megőrzéséhez igénybe vehető támogatásból" kinek hányszor tízmillió forintot ítéltek oda", amellyel az a baj, hogy „választásra készülve jól kommunikálható a vidéki örökség őrzői felé, hogy majd támogatják őket, csak azt nem látja senki, hogy szerződés nélkül ez hogy fog működni, vagy azt, hogy Kerületünk gyülekezeteit érintő közel milliárdos utófinanszírozott beruházást ki fogja megelőlegezni?" „Ugyanakkor a lelkipásztorok sorban kapják a felszólítást az APEH-től, hogy nyilatkozzanak, mivel 2006-2007. években adóköteles bevételeik nem érték el a minimálbér szintjét, ezért esetleg vagyonosodási vizsgálat alá kell vetni őket", ami több szempontból is aggályos. Mindeközben jellemző maradt a már a hetvenes évektől jellemző finanszírozási rendszer, ami a vidéki többségnek a források csupán törtrészét juttatja. Mindezekkel együtt azonban igaz az Írás szava: „... magasztos lesz a Seregek Ura, mikor ítéletet tart, és a szent Isten szentnek bizonyul, mikor igazságot tesz."
Ezekben a prófétainak nevezett időkben is az egyháznak Egyházként kell léteznie, hűen Urához, teljesítve küldetését. „Hiszem, hogy nemcsak a gondolatokkal, de a célirányos haladás szándékával sem vagyok egyedül. Erről a programbeszédben azt mondtam, hogy „Ezért a célért szeretnék mindent megtenni az előttünk álló időben. Tisztában vagyok azzal is, hogy ez nem látványos nagy dolgokkal érhető el, hanem amint Urunktól tanultuk: mint a só és a kovász, ami belülről kezd hatni, kicsi és mégis az egészet átjárja. Ennek szellemében vannak terveim és szándékaim. Szándékok, amik sokak véleményét meghallgatva válnak majd tervekké."
Ennek megvalósítása érdekében tett fontos lépésként hangzott el a jelentés első pontja: „Jelentem, hogy sokak véleményének meghallgatása elkezdődött. Kicsit félve kezdtem el, de mire a végére értem megerősödött bennem, hogy ez egy folyamat kezdetévé lett. 14 helyszínen, 30 alkalommal, 172 lelkipásztorral sikerült elbeszélgetnem. Megtisztelő számomra - és ezt a bizalmat most is megköszönöm -, hogy a lelkészek ¾ része elfogadta meghívásomat ezekre a találkozásokra. Ezeknek a beszélgetéseknek a tapasztalata elsőnek a LEKA rendelet módosításába épült be. A céllal ugyanis kivétel nélkül mindenki egyetértett, csak a megvalósításban láttuk a hibákat." A véleményeket összesítve készült el az alkotó tagok kezébe tett tervezet.
„A találkozókon a második legtöbbet felvetődő kérdés a gyülekezetek helyzete, jogállása és lelkészeltartó képessége volt. Ezzel szinte valamennyi esperesi jelentés is foglalkozott. A gyülekezetek szavazati számértékének a kérdését a Zsinat meg fogja oldani a tervezett törvénymódosítás keretében. Ezt a Jogi Bizottság referens püspökeként most már tényként kijelenthetem. Sokkal nehezebb kérdés a lelkészeltartó képesség. Ma még korainak tartom, hogy javaslatot tegyek lelkészi minimálbérre, vagy más, az egyház fenntartását segítő szabályozásra. A megoldás keresésében és megtalálásában segítségünkre lehet más kerületek ez irányú tapasztalata és az elkészült parókiális térképből levonható következtetések. Gondolok itt olyan adatokra, mint az elmúlt években lelkészi szolgálatra kialakult spontán körzetek nagysága."
„Ezen a területen sokkal nagyobb kihívás és megoldandó feladat a városok helyzete, a sokat emlegetett lakótelepi misszió." Ezzel kapcsolatban a püspöki jelentés Steinbach püspök úr írását idézi, melyet az Olvasó az Igazat mondd rovatunkban talál.
„Emellett már most biztosan látszik, hogy Kerületünkben nemcsak a növekvő közösségek adják a missziói feladatot, hanem az elfogyó közösségeink is. Ezekben jó megoldást találni most a prófétás időkben Istentől kapott bölcsességgel és bátorsággal lehet. A többi felvetődő kérdésről, a januári közgyűlés óta elért eredményekről Kerületünk életében a további napirendi pontok, köztük a Bizottságok elnökségeinek beszámolói részleteiben is szólnak."
A Bizottságokról szóló bevezető gondolatok és határozati javaslatok után az elmúlt időszak azon jeles eseményének felemlítése következett, melyek a Kárpát-medence magyar reformátusságát érintik. Ennek egyik eleme például, amit a jelentés így ír le: „Nagy dolgok, amik só és kovász mintájára mégis kis dolgokon múlnak. Jövő héten tárgyalja a Zsinat, hogy évente május 22. táján legyen a magyar egység vasárnapja, valamint ehhez kapcsolódóan a december 5-i gyásznapról a határon átívelő csereszolgálatok is erre a májusi időpontra kerüljenek át."
A következő év, évek gazdálkodásáról szólva a jelentés a következőképpen fogalmaz: „Nem kell részleteznem, hogy a válság minket is érint. Ez felgyorsít korábban már tervezett folyamatokat. Ezért a következő évben nem várjuk meg a zárszámadást és számvizsgálatot, hanem a Gazdasági Bizottság a Kerületi Tanácsnak a 2010. évi költségvetés tervezetét a lehető legkorábbi időpontban benyújtja. Ebben kerületi egységes kifizetési renddel próbáljuk majd csökkenteni a hitoktatói óradíjban és jövedelemkiegészítésben támadt hiányokat." Ezzel kapcsolatban hangsúlyossá teszi a jelentés a törvényes rend szigorú megtartását, amely által elkerülhetőek az egyházi életünk egyes területein felbukkant feszültségek.
„Befejezem a hálaadás és a köszönet szavával. Kegyelettel és hálaadással emlékezem mindazokra, akik az elmúlt időszakban elmentek a minden élők útján, és hálát adok azokért, akik közénk érkeztek újszülöttként vagy szolgatársként. Őket az esperesi jelentések név szerint felsorolják. Köszönöm mindazoknak türelmét, megértését és bocsánatát, akik munkámat segítették a Püspöki Hivataltól a Gönci Gyülekezeten át Családomig."
Összeállította: Barnóczki Anita