A fentiek alapján nem térhetünk meg az Istenhez csak akkor, ha az emberhez is „megtérünk", odafordulunk. Ezen a teológiai alapon igyekeztünk végezni szolgálatunkat feleségemmel, Tóthné Magyar Ágotával együtt, aki gyülekezet másik lelkipásztora, és adtunk életjeleket kifelé 2009-ben.
Januárban az ökumenikus imahéten a város két református, római katolikus, görög katolikus és baptista gyülekezetei „szomszédoltak", részt vettek egymás istentiszteletein utána pedig közös szeretetvendégségben beszélgethettek is egymással.
Februárban a presbitérium közös vacsorán vett részt, oldott légkörben cseréltek tapasztalatokat egymással, ez a közösségépítést szolgálta.
Április eseményekben gazdag hónap volt számunkra. Tornalján, szlovákiai testvérgyülekezetünkben közös presbiteri bibliaórát tartottunk, hozzászólásokra is lehetőség nyílt, az alkalom szeretetvendégséggel zárult.
Ekkor tartottuk a „Baba-mama Kör" tavaszi, első alkalmát - a gyermekek flanellképeken ismerkedtek Jézus tanításával, közben beszélgetésre volt lehetőség az édesanyákkal.
Húsvétkor „legátust" fogadtunk, Victor Dániel testvérünket, a nemesbikki Református Szeretetotthon igazgatóját. Adományunkat az intézetnek küldtük el.
Egy családi vasárnapon dr. Pálhegyi Ferenc nyug. professzor szolgált előadással a templomban, délután pedig vetített képes előadással, megbeszéléssel a gyülekezeti teremben.
Egressy Béni (parókiánk szülöttje, a Szózat zeneszerzője) születésére emlékezve a városi művelődési házzal közösen koszorúztuk meg emlékoszlopát a templomkertben, zenés műsorral egybekötve.
Májusban hat fiatal a konfirmáción tett fogadalmat a templomban, s vett először úrvacsorát.
Egy májusi vasárnapon a családdal, a gyülekezettel együtt Bodnár László egykori lelkipásztor sírjánál emlékeztünk halálának 30. évfordulójára.
Május 22-én Debrecenben, a gyülekezet 11 fős küldöttsége vett részt a Református Egyház Alkotmányozó Zsinatán és hálaadó ünnepségén.
Egy vasárnapi családi istentiszteleten hittanosaink adtak műsort, és beszámoltak a megtanultakról.
Egy szombat délután a 10 éve konfirmáltakat fogadtuk, jó hangulatban meséltek eddig befutott pályájukról.
Pünkösd ünnepén újból „legátust" fogadtunk, Kolozsi András kárpátaljai lelkipásztor (a Nagydobronyi Református Líceum lelkész igazgatója) hirdette közöttünk a pünkösdi üzenetet, adományunkat az iskolának küldtük el.
Az iskolai év befejezése után a hittanosok nyár napközis táborát tartottuk. Délelőtt igei alkalom gazdagította bibliaismeretüket, délután kézműves foglalkozások színesítették a programot. Egyik napon gömörszőlősi kiránduláson ismerkedtek a templommal, a gyűjteményekkel, E. Kovács László helytörténész lelkes vezetésével.
Augusztusban az ifjúsági csoport a templomi, reggeli áhítat után indult autóbusszal felfedező útra Nyíregyházára, előbb az Állatparkot, majd a skanzent tekintették meg, zárásként a várossal ismerkedtek.
Augusztus végén három gyülekezet örömteli találkozása történt meg Szilágyballán (Románia). Három testvérgyülekezet (Tornalja, Szilágyballa, Kazincbarcika-alsó) találkozik egymással minden évben, most Szilágyballára esett a sor. A presbiteri küldöttségek családoknál kaptak elhelyezést. Pénteken este érkeztünk oda, ahol az új gyülekezeti házban Boros Árpád lelkipásztor köszöntötte a vendégeket. Szombaton a közeli diakóniai központban, annak kis templomában dr. Kozma Zsolt nyug. kolozsvári teológiai professzor előadását hallgattuk meg „Mit vár a lelkipásztor a presbitertől?" címmel, majd a hozzászólások bontották ki az előadás üzenetét. Utána bográcsos ebéd következett. Délután még kirándulást tettünk a Sárkánykert szép homokkő sziklái közé, visszafelé pedig Zsibón Wesselényi Miklós kastélyának kertjében az arborétumot tekintettük meg.
Vasárnap délelőtt közös istentisztelettel, majd közös ebéddel zárult a találkozó. A szerzett tapasztalatokat ki-ki megpróbálja beépíteni saját gyülekezetébe.
2009 nyarán megújult az orgonánk. Koppány Zoltán orgonaépítő mester végezte a felújítást. Az ünnepélyes orgonaavató hangversenyen szeptember 27-én, vasárnap Andrássyné Mátyus Gabriella orgonaművész szólaltatta meg a hangszert először.
Szeptember végén, egy napfényes szombaton autóbuszos kirándulásra indult gyülekezetünk 44 fős csoportja. A Dunakanyarban először Dömösön álltunk meg, a Kékkereszt (Református Iszákosmentő Misszió) festői helyen lévő intézetében. Korsós István, az intézmény vezető lelkipásztora számolt be az ott folyó munkáról, a gyógyító hetekről. A lelkeket, családokat mentő misszióról. A vezetés után ki-ki egy igét kapott útravalóul.
Ezután az ezeréves Visegrádra indultunk, a Fellegvárat jártuk be. Zárásként még a szintén ezeréves Szentendrén voltunk, ahol a Skanzent néztük végig, itt Magyarország hét tájegységének jellegzetes épületeit (köztük a mándoki haranglábas templomot) csodálhattuk meg.
Kálvin születésének 500. évfordulóján dr. Benke György, nyug. professzor, a Sárospataki Református Teológia volt dékánja tartott előadást templomunkban.
November elején Szilágyi Zoltán lelkipásztor tanár, a miskolci református Lévay József Gimnázium kollégiumának igazgatója 3 estén keresztül evangélizációs szolgálatot végzett közöttünk.
Ezek, amelyeket felsoroltam csupán a kiemelkedő események voltak a mindennapi munkák - az istentiszteletek, bibliaórák, hittanórák, presbiteri bibliaórák, lelkigondozói beszélgetések - mellett.
Befejezem Rudolf Bohren szavaival: Prédikálni annyit jelent, hogy egy ember emberi módon emberekhez szól, de a Szentlélek ígéretének jele alatt.
Igen, így vagyunk útban a hallgatók felé, de nem üres hittel. Így szolgálunk a borsodi gazdasági és lelki válság között is reménységgel, testvéreink között, a ránk bízott gyülekezetben. Lelki szemeinkkel látva már az advent fényeit. Lassan készítve a rávalót, hogy majd karácsony hetében 60-70 tartósélelmiszer-csomagot házhoz vigyünk rászoruló testvéreinknek.
Tóth Sándor lelkipásztor