Álljon hát itt egy felsorolás, mely Kósa Enikő lelkipásztor beszámolójából való, aki hangsúlyozta: csupán a fontosabb dolgokat emeli ki az elvégzett feladatok közül. 2000-ig tekintett vissza, vagyis addig az évig, amikor a zakariási igéből reménységet merítve („azt hallottuk, veletek van Isten") megkezdte szolgálatát az emődi gyülekezet közösségében. 2000-ben tehát fürdőszobát újítottak, 2001-ben a harangok új motort és elektronikai vezérlést kaptak, az orgonát pedig pályázati forrásból felújították. A következő esztendőben a parókia alsó szintje újult meg, és gázfűtést szereltek a gyülekezeti terembe. 2003-ban a gyülekezeti terem belső terének kialakításán munkálkodott a gyülekezet, és elkészült a templomi hangosítás is. 2004-ben berendezték a gyülekezeti termet és a lelkészi hivatalt. 2005-ben már a temetőre is gondot tudtak fordítani, új kovácsolt vas kapukra cserélték a régi, leromlott állapotú kapukat, illetve két temetőutat is leaszfaltoztak teljesen önerőből. Két évvel később a kovácsolt vas kerítés is elkészült, és hirdetőtáblákat állítottak fel. 2006-ban a közbiztonság romlása biztonsági rácsok és riasztók felszerelésére kényszerítette a gyülekezetet. 2008-ban a gyülekezeti ház tetőszerkezetének, valamint a templomtető keleti oldalának cseréje következett. Egy esztendő múlva a gyülekezeti ház nyílászáróinak cseréje után végezte el a legnagyobb beruházást a gyülekezet: a templomtető nyugati és északi oldalát is kicserélték, így a teljes tetőzet természetes palafedést kaphatott. A fizikai építkezéseken túl idén egy szimbolikus esemény részesei is lehettek az emődi reformátusok: a templom körüli teret Kálvin Jánosról nevezhették el, halálának 500. évfordulóján.
Mindez csupán egy szűkre szabott összefoglaló, ám az érdeklődve olvasónak megmutathatja, hogy egy közösség képes lehet kitartó munkával átalakítani, jobbá tenni környezetét. Példát adtak az összefogásra is. Volt ugyanis olyan munka, amit maguk végeztek el, más dolgokhoz az egyházmegyétől, egyházkerülettől vagy a helyi önkormányzattól kaptak támogatást vagy kölcsönt. Igénybe kellett venniük a kor szellemiségének megfelelően a pályázati lehetőségeket is. Kósa Enikő lelkipásztor azonban ettől fontosabbra is felhívta az ünneplő hallgatóság figyelmét: „Amikor a tizedik ősz is lassan elmúlik, jó visszatekinteni a megtett útra, és megvallani, hogy Isten hűséges volt, és amit építettünk, minden imádságunk, odaadásunk, szeretetünk, áldozatkészségünk ellenére az Ő kegyelméből épült. Épültünk, megerősödtünk a hitben, amikor szólt az Ige. És az Isten nem hagyta szomjúhozni az Ő népét, mert vasárnap délelőtt, és délután, bibliaórán, bűnbánati, ünnepi és házi istentiszteleteken, gyermekistentiszteleten és ifjúsági órán - és sorolhatnánk az alkalmakat - Neki mindig volt szava hozzánk. A szent idők a kevésbé látványos épülést, de annál gazdagabb lelki tápláltatásunkat szolgálták."
A gyülekezet belső és külső építésén kívül nem feledkezhettek el Jézus parancsáról, a gyakorlatban megélt, odafigyelő, segítő szeretetről sem. „Támogattuk az országos missziókat, de odafigyeltünk a közöttünk élő özvegyekre és árvákra, magányosokra, betegekre és a szükséget szenvedőkre. Imádkoztunk a ránk maradt örökség hűséges gondozásáért, és megtapasztaltuk, hogy még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram (Zsolt 139,4), mire van szükségünk."
Megerősítette ezt az üzenetet Csomós József püspök igehirdetése a címben is kiemelt páli igék alapján. Az istentiszteletet vezető Gazda István esperes a hálaadó alkalom második felében szót adott a gyülekezet köszöntésére érkezetteknek. Köszöntést mondott Ábrám Tibor az egyházkerület, Csernoburczky Ferenc az egyházmegye, Szőnyi Tamás a Református Lelkészegyesület, valamint
Földesiné Kántor Mária a Nőszövetség képviseletében, illetve Matiz János a gyülekezet gondnoka.
Az ünnepségen külön ajándék volt Andrássyné Mátyus Gabriella, valamint Zelei Edit orgonajátéka, illetve Restás László Levente szavalata.
Összefoglalásként pedig álljanak itt ismét a lelkipásztor gondolatai: „A múlt minden örökségéért, a jelen számos lehetőségéért és a jövendő reménységéért egyedül Istené a dicsőség! Azzal az igével fejezem be, amit a meghívóra tettünk: Az Úr hűségét magasztalom, az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk, sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. (Ézs 63,7)"
Összeállította Barnóczki Anita