A regisztráció alkalmával kapott csillagpontos programfüzetet élvezettel forgattam és nézegettem. Nehéz volt választani a sok érdekes és értékes program közül. Reggelente nem volt könnyű felkelni, hiszen az esti programok bőven az éjszakába nyúltak, és nem sokat pihentük a szűk 5 nap alatt, viszont nem szerettem volna egyik reggel sem lemaradni a reggeli áhítatokról. Volt, amikor dicsőítő sátorba mentem és énekléssel kezdtem a napot, de szívesen ültem be egy-egy bizonyságtételt meghallgatni, vagy Bibliát tanulmányozni más fiatalokkal együtt.

A délelőttök a közös nagyszínpadi előadásokkal és az utána következő csoportos beszélgetésekkel teltek. Számomra sokat jelentett az előadások üzenete. Rengeteget épültem a lovagi, női és a gyermeki bátorságról hallva. Az Úr rávilágított a gyengeségeimre az előadó mondanivalói által, de megerősített pl. abban, hogy az volt életem legjobb döntése, mikor átadtam az életem Neki!

Az előadások után mindig szívesen mentem a kiscsoportos beszélgetésekre is. Jó érzés volt megosztani társaimmal érzéseimet, kérdéseimet, és meghallgatni az ő véleményüket is az előadásokkal kapcsolatban. Csodálatos volt megtapasztalni a testvéri közösséget velük és a tábor többi fiataljával.

A délutánjaimat és az estéket is bearanyozták a jobbnál jobb programok. A szívembe zártam a váci börtönviseltek kórusának szolgálatát, de a Pintér Béla koncertjét sem fogom soha elfelejteni. Még nem volt alkalmam annyi fiatallal együtt énekelni a koncerten.

A táborban találkozhattam a napi forgatag során a jól ismert „Nem adom fel" együttes tagjaival is. Valami leírhatatlan és megfoghatatlan érzés fogott el, mikor összefutottam velük az étkezések vagy a programok során. Nagyon boldoggá tett, hogy meghallgathattam a koncertjüket is. Bevallom, néha nehéz volt visszatartani a könnyeimet látva őket énekelni, táncolni, nevetni. Nagyon boldoggá tette őket, hogy szinte az egész tábor résztvevői ott voltak a fellépésükön, és végigtapsolták, -ujjongták a koncertjüket.

Nem lehet szavakba önteni az ott átélt élményeket és érzéseket. Amit leírtam, az csak egy kis töredéke az ott történteknek. Mindenkinek saját magának kell megtapasztalni azt a csodát, ami a táborban történt. A záró istentisztelet után próbáltam magamba zárni és hazavinni azt a pillanatot, amit nem lehet kifejezni. Leírhatatlan élmény volt a több mint 2500 fiatallal együtt énekelni a hét dalát arról, hogy Honnan veszed a bátorságot? Éreztem az Úr jelenlétét és közelségét! Nagyon várom a következő Csillagpontot, ahová talán még több fiatal jön majd el, hogy együtt örüljünk a közösségnek és dicsőíthessük az Urat!

Varga Tímea, Noszvaj