A kortársaik közül kimagasló emberek nagyságát általában az utókor szokta felismerni. Így olvassuk a pataki iskolakert legrégebbi szobrán, a Pálóczi testvérpárnak emléket állítva: Gloria, quam benefacta parant et grata nepotum mente fovet pietas aere perennior est. Magyarul: Ércnél maradandóbb az a dicsőség, amit a jótettek szereztek, és amelyet az unokák hálás szívében ébreszt a kegyelet. Részben még a bibliai hithősök is ilyen sorsra jutottak, kortársaik nem igen ismerték fel hitük nagyságát, majd csak később mondja róluk a Zsidókhoz írt levél írója: „akikre nem volt méltó a világ."

Számunkra most megadatott, hogy nem utólag, hanem még szemtől szemben köszönthetjük a kitüntetetteket. Szabó Dániel testvérünket talán csak a fiatalabbaknak kell bemutatni, hiszen akik korábban is itt szolgáltunk a pataki Kollégiumban, szemtanúi lehettünk annak a munkának, amit fáradhatatlanul végzett. Egyházkerületi főgondnokként tizenkét éven át szorgoskodott a Kollégium református egyházi intézményként való újjáépítésén. Ha ennek a munkának minden részletét fel akarnánk sorolni, kifogynánk a szóból. Az ingatlanrendezés, a kárpótlás, a személyi ügyek, a Kollégium egységes szervezetének helyreállítása, a lelki arculat formálása, az átalakulást szükségszerűen kísérő személyi konfliktusok kezelése, a külföldi kapcsolatok, a vendégek fogadása, az Oroszországba került könyvek ügye mind-mind külön-külön is egész embert kívánó feladatok lettek volna. Ő ezeket igyekezett egy személyben végezni, sokszor megpróbálva a lehetetlent is, hogy hogyan lehet egyszerre két helyen lenni. Szívügye volt a külmisszió, hogy a pataki Kollégium lelki központ legyen, amely az evangélium fényét tovább tudja sugározni. Ebben kitüntetett helyet kapott az egész magyar reformátusság megszólítása. A teljes magyar reformátusságnak ebben az évben jelentős mérföldkőhöz ért egységesülése itt, Sárospatakon kezdődött, a Kárpát-medencei esperes-gondnoki találkozóval, amelynek egyik kezdeményezője és szervező házigazdája volt. Főgondnoki megbízatás után a missziói intézet munkatársaként is sok feladatot vállalt, különösképpen a katechétaképzés és a presbiterképzés beindítása terén.

Bölcskei püspök úr mondta évekkel ezelőtt egy kedves munkatársa temetésén: a Debreceni Kollégiumban kétféle ember van: olyan, aki jól megél a Kollégiumból, és olyan, akiből jól megél a Kollégium. Ezt el lehet mondani a pataki Kollégiumról is. A Kollégium úgy fogja visszanyerni régi fényét, hírnevét, lelki központ szerepét, ha minél több olyan embert tud ide vonzani és ide kötni, akik nem megélni akarnak belőle, bár a Kollégium, mint alma mater táplálja őket, hanem akik egész személyiségükkel, tehetségükkel, hitbeli példájukkal gazdagítani akarják a Kollégiumot. Igaz ez tanárra, diákra, minden munkatársra.

Mátyás királyról és Bethlen Gáborról feljegyezték, hogy a tudósokat az udvarukba gyűjtötték. Ők maguk lettek nagyobbak, nem a tudósok. Szabó Dániel holnap újra indul valahova, mert szolgálata van: várja egy gyülekezeti alkalom vagy egy presbiteri konferencia, egy külföldi vendég vagy csak egy elesett család, akinek éppen segítségre van szüksége. A Kollégium lett gazdagabb a mai napon átadott kitüntetéssel.

Jól döntött a Kollégium Igazgatótanácsa e díj odaítélésével. Csak kívánni tudom szeretett Kollégiumunknak, hogy így és hasonló módon hívja ide és kösse ide azokat, akik példák lehetnek számunkra, akik által a Kollégium igazán azzá válhat, amilyennek Szabó Dániel is megálmodta. Így válik ez a kitüntetés valóban méltóvá a saját elnevezéséhez: a Sárospataki Református Kollégiumért. A mi Urunk áldja és őrizze meg szeretett iskolánkat és a kitüntetettet, hogy még sokáig gazdagítson bennünket.

Sárospatak, 2009. június 27.

Dr. Győri István