A kis konfirmandusok köszöntik az ünnepelteket egy-egy szál virággal, és eszükbe idézik az ünnepelteknek azokat az időket, amikor ők voltak ilyen korúak. Az asszonytestvérek a presbiterekkel együtt a szeretetvendégséget készítik elő, majd az egész gyülekezetet vendégül látják. Már harmadik éve nagyon jó hangulatú, kedves beszélgetések zajlottak a múltról és jelenről; hitvallások és tanulságok fogalmazódnak meg. Jó, hogy ebben a rohanó világban van lehetőség egy kicsit megállni, visszatekinteni, akár elgondolkodni az élet értelméről, és hálát adni azért, amit Isten a mi életünkben elvégzett.

Adja Isten, hogy sokáig lehessenek ilyen felemelő alkalmak ebben a gyülekezetben, hogy ne csak azt lássuk, ami nehéz, hanem azt is, amit Isten kegyelméből elértünk a hitünk növekedésében.

Benke András lelkipásztor