Legációból visszatérve, tehát kedden, korán reggel indultunk útnak. Nagy örömünkre szép időnk volt, s így könnyebben bírtuk az utazás fáradalmait. Első úti célunk Zakopane volt. Amint elértük a szlovákiai Poprád városát, a Magas-Tátra hó borította hatalmas bérceinek látványa tárult szemünk elé. Szemet kápráztató szépségével mindnyájunkat lenyűgözött a nem mindennapi látvány. A kanyargós, szerpentines, úttalan utak egyszerre csak egy mesebeli, kis hegyvidéki városba vezettek minket. Zakopane Dél-Lengyelország téli fővárosa. Számtalan turista látogatja sajátságos hegyi panorámája és jellegzetességei miatt. A város főutcáját nyugodtan nevezhetnénk Zakopane Váci utcájának, ahol számtalan bolt, vendéglátó egység, étterem várja az odalátogató turistákat. A helyi mondás szerint, aki egyszer megfordult a városban, biztos, hogy visszavágyik a „zakopanei földi paradicsomba".
A hegyi városkát elhagyva a következő állomásunk Krakkó volt. Kellemesen elfáradt csoportunknak nem szerzett nagy örömöt a szállásfoglalás egyedi módja. Ugyanis több probléma is adódott, míg végül is eljutottunk végleges szállásunkra. De a bosszúságok közepette megtapasztalhattuk a pataki összetartást, s ma már csak mosolyogva gondolunk vissza az „Any Time Hostel" kalandos elfoglalására.
Kirándulásunk második napján látogattunk el az auschwitzi és birkenaui koncentrációs táborokba, a kirándulás leghátborzongatóbb színhelyeire. Megdöbbentő volt legelőször szembesülni azzal a látvánnyal, amiről már annyi sokat tanultunk. Elszomorító volt végigsétálni az emberi kegyetlenségek színterén, ahol ártatlanok milliói veszítették életüket. Ezzel az úttal a pataki diákság együttérző tiszteletét fejezte ki az áldozatok és érintettek iránt.
Kirándulásunk hátralévő részét Krakkóban töltöttük. Mivel a szállásunk a belvárosban, a zsidó negyedben volt, érezhettük annak a környéknek jellegzetességét, egyediségét. Abban a negyedben nem lehetett úgy sétálni, hogy ne jutottak volna eszünkbe a borzalmak - már csak azért sem, mert főtere ismerős a Schindler listája című film több jelenetéből is - , Kazimierz mégis vonzóan különleges hangulatú városrész. Nagyon sok épületét és utcáját gyönyörűen felújították, tele van kávézókkal, éttermekkel, hátsó udvarokra nyíló kiskocsmákkal, bolhapiacokkal és kis üzletekkel, tehát nem állt meg az élet, de nem is engedik, hogy a múlt feledésbe merüljön. Látogatást tettünk a 14. században épült királyi várba, a Wawelbe, illetve sétáltunk Krakkó csodálatos főterén, a kétszázszor kétszáz méteres Rynek Glówny-n, aminek a közepén áll a híres Posztócsarnok. Ám napjainkban a szép kelmék helyett már sajnos csak a szuvenírek ezreit árulják a hatalmas épületben. Meglátogattuk Krakkó legnevezetesebb templomait, amelyek ámulatba ejtő gazdagsággal és pompával kápráztatták el a puritán falakhoz szokott pataki diákok kíváncsi szemeit.
Úgy gondolom, egy sikeres kirándulást tudhatunk magunk mögött ezzel az utazással is, melynek során még jobban erősödött diákságunk közössége. Istennek legyen hála érte!
Menyhárt István
IV. évfolyam SRTA