A fentiek szellemében találkoztunk 2009. február 13-án Sárospatakon kolozsvári, erdélyi testvéreinkkel. Teológus éveim során sokszor hallottam arról, hogy Kolozsvár és Sárospatak közös sorsot járt és összeköti őket a közös szellemiség. Professzoraim egy része Kolozsváron szerzett doktori fokozatot. A Pataki Teológia felszámolása előtt viszont a kolozsvári fiatal tehetségek szereztek Patakon doktori minősítést, köztük nem kisebb személyiség, mint Ravasz László. Vendég diákként jómagam is ellátogattam a nagy múltú testvériskolába, és mondhatom, életre szóló emlékeket szerezhettem.
Meghívott vendégeink voltak dr. Molnár János professzor úr, az ószövetségi tudományok nagy tekintélye és dr. Buzogány Dezső professzor úr, akit néhány héttel korábban választott be a Pataki Füzetek szerkesztősége a szerkesztői bizottságba. Vendégünk volt továbbá Sógor Árpád tiszteletes úr, aki a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkésze. Nem akartuk elszalasztani ezt a jó lehetőséget, így 15 diákot is meghívtunk, hogy töltsék velünk közösen a félévkezdő csendes hétvégét.
Dr. Molnár János professzor úr hirdette Isten igéjét pénteken, a kezdő alkalmon, ahol a Tibériás tavánál történt eseményekről szólt.
Szombat reggel dr. Buzogány Dezső professzor úr szolgált, majd azt követően Molnár professzor úr tartott előadást „Honfoglalás - évfoglalás" címmel, ahol rövid kronológiai áttekintést adott a honfoglalást illetően és elmondta, hogy a hangsúly az Isten vezetésének való engedelmességen van, így kell legyen személyes életünkben is.
Buzogány professzor úr a szórványmisszióról tartott beszámolót, amit teológushallgatókkal végeznek Erdély különböző pontjain. Elmondása szerint ő nem tartja magát „jó misszionáriusnak", de arról tud beszélni, hogy ők hogyan próbálják meg menteni, ami menthető. Megdöbbentő képeket láthattunk szolgálatukról, amik a Mezőségen, illetve Kolozsvárott a hajléktalanmisszióban készültek. Elkeserítő volt látni, hogy hogyan épülnek le hajdan virágzó magyar református közösségek, de hangsúlyozta, tennünk kell, amit Isten elénk hoz, mert ez a küldetésünk.
Az előadásokat követően egy rövid fórumra került sor, ahol diákok, tanárok feltehették kérdéseiket. A fórum végeztével közösen ebédeltünk a sárospataki V. András Étteremben.
A délután sporttal, ismerkedéssel telt.
Este Sógor Árpád tiszteletes hirdetett igét, majd diákokkal a Kazinczy Közösségi Házban filmklubot tartottunk, beszélgettünk és énekeltünk, megosztottuk diákélményeinket egymással.
Vasárnap délelőtt hagyományosan a pataki gyülekezet adott otthont záró almunknak, ahol ismét Sógor Árpád tiszteletes úr prédikált.
A hétvége irodalmi esttel, közös énekléssel, játékkal zárult és nehéz búcsúval.
A kolozsvári diákok és jómagunk is hangot adtunk annak a vágyunknak, hogy több ilyen közös rendezvényt szervezzünk, mert éreztük, „hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar."
Szikszai Szabolcs szenior