Immár hagyomány, hogy a 19-es számú Bükk Cserkészcsapat minden évben megszervezi lovastáborát. A tábor nemcsak cserkész, de közösségi élményt is ad a résztvevőknek, hiszen együtt táboroznak az elcsatolt területekről érkező magyar cserkészek az anyaországiakkal.

Akik táborba szálltak, életre szóló élményekkel gazdagodtak. Igaz, a tábor első napjai fárasztó munkával telnek - felépítjük „városunkat". Miután áll a tábor és megszoktuk a nem túl gyakori mosakodást, elkezdődik a tábori élet. A „cserkészváros" lakói hamar összekovácsolódnak, mert a jó programok közösséget is formálnak. Nagyszerű programjaink voltak: csuhébaba készítés, gyöngyözés, fonalazás, vajköpülés, kecskesajt és túrókészítés, baracklekvár főzés és akinek mindez még nem volt elég, az részt vehetett egy 32 km-es éjszakai túrán is - Tóth Ferenc tanár úr vezetésével. A többségük sikeresen visszatért.

A Tábori Törzs arra is gondolt, hogy megmutassa a környék turisztikai látványosságait a határon túli cserkésztestvéreiknek. Így jutottunk el Sárospatakra (Rákóczy vár) Kisrozvágyra (Honfoglalás kori Régészeti Park) Borsiba (Rákóczy szülőhelye), és egy hamisítatlan Tokaj-hegyaljai pincébe is (mindenki a saját lábán távozott). Egy pár órát a végardói strandon is eltöltöttünk, ahol megtapasztalhattuk a meleg víz és az angol WC igazi értékét.

Persze a tábor profilja, mindennapi programja a lovaglás volt. Őrsi keretben lovagoltunk minden nap. De nemcsak ez volt, mi etettük, itattuk és mi tisztítottuk négylábú társainkat. Akik már jól lovagoltak, hosszabb túrákra is ellovagolhattak - persze az oktató kíséretében. Megszerettük, belejöttünk - a tábor óta minden cserkész lóval álmodik.

A tábort mindenkinek ajánlom, aki érez magában elég elszántságot, bátorságot, hogy néhány napot a szabadban töltsön nomád körülmények között, és van benne kalandvágy, hogy megismerje és a SZÁMÍTÓGÉPEN TÚLI VILÁGOT.

Kun Zsuzsa rajpk.

Bobok Ágnes öv.

Szabó Ferenc (Frank) rajpk.