A megemlékezés kopjafaavatással kezdődött a református temetőben, ahol Kiss Endre József lelkész-könyvtáros végezte az igei szolgálatot. A program a Kollégium imatermében folytatódott, ahol először Horkay Sámuel (Horkay Barna fia) adott rövid áttekintést Kárpátalja 20. századi történelméről. Ezt követte a teológus kórus szolgálata olyan lelki énekek bemutatásával, amelyeknek szövegét és dallamát is Horkay Barna szerezte. Gulácsi Lajos nyugalmazott kárpátaljai püspök arról szólt, milyen személyes hatással volt rá Horkay Barna mint lelkipásztor. Horkay Anna (Horkay Barna lánya) felidézte, hogyan élték meg gyermekként az édesapjukkal és a családjukkal történteket, és hogyan látják ezeket az eseményeket ma felnőtt fejjel. A megemlékezést Seres János máramaros-ugocsai esperes áhítata zárta, a 2Timóteus 4,7-8 versei alapján idézte fel esperes elődje életének főbb állomásait és állította életét követendő példaként az egybegyűltek elé.

Horkay Barna fejfája mellett

„Ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
Ne hagyd el azt és megtart téged; szeresd azt és megőriz téged."
(Péld 4,5/b-6)

Horkay Barna József születésének centenáriumán nem a halott betű, hanem az élő Ige emlékeztet bennünket arra az igazságra, ami elhunyt testvérünk ébredési közösségének, a Keleti Baráti Körnek alapvető hittétele volt: a megtartott Ige megtart.

Nekünk azt üzeni, hogy ne feledkezzünk el az Igéről; ne hagyjuk el olvasását, ne térjünk el tanításától. S ha szeretjük az Igét, annak van hatalma bennünket megőrizni és megtartani. Erről tett bizonyságot Horkay Barna József, amikor megvallotta, hogy - kezdő lelkipásztor korában - megismerte Isten nagy irgalmasságát és személyes szeretetét, amit a számára egy lelki ének verse fejezett ki:

„Messze földről, szennyből, bűnből a tékozló hazatért

Bűnbocsátó szeretet várt, nem vádolva semmiért."

És ettől fogva szolgálatának, egyházának, hazájának, egyéni sorsának a fordulóinál az Ige szava lett az egyedüli mérce. Isten tanítását kereste, hogy megmaradjon közösségében és áldását vegye, áldott eszköze legyen. A lelki testvérek megosztották egymással kincseiket, amikor a Szentlélek megelevenített a számukra egy-egy bibliai aranymondást; amikor tapasztalták, hogy tőle vesznek alkalmasságot a szolgálatra; amikor elfogadták Isten nevelő munkáját, mert megértették, hogy így formálja őket krisztusi gyermekeivé; amikor az igei tanítás igazította útba őket válságos helyzeteikben, amikor maga az élő Isten vigasztalta, lelkigondozta őket csüggedéseikben. Együtt épültek egymás hite által. A megtartott Ige megtartotta őket Istennek és hitben járó gyermekeinek a közösségében.

Nagy szükség volt erre a megtartó erőre a próbatételekben: vértanúságra készülve Kárpátalja szovjet megszállása idején, kiszolgáltatva az ateista diktatúrának, lágerbe hurcolva, száműzetésre ítélve, az államhatalmi terrort elszenvedve. Biblia nélkül, templom és gyülekezet nélkül, rabságban és szegénységben is kaptak bátorító üzenetet, a kívülről megtanult bibliai versekbe és lelki énekekbe kapaszkodva, s a megtartott Ige megtartotta őket a legnehezebb körülmények között. Horkay Barna József innen merített erőt a börtönben, a sztalinista lágerben a túléléshez és - szabadulásakor pedig - a hazatéréshez, s a további szolgálatokhoz. Kortársaira és utódaira hagyta az „élj Krisztus Jézusban" - programját, mely ma arra szólít minket, hogy ne feledkezzünk meg a feltámadott Úrról, ne idegenedjünk el az Ő közösségétől, ne hagyjuk el Isten ügyét, igazságát, szavát, hanem szeressük Jézus Krisztust, mert Ő meg tud őrizni minden körülmények között, és a rosszat is a javunkra fordíthatja. Mert Ő számunkra a testté lett, emberré lett Ige és a megtartott Ige, a Krisztusban maradó élet a megtartott élet. Ahogy olvastuk: „Ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt és megtart téged; szeresd azt és megőriz téged."

„Annak pedig, Aki véghetetlen bőséggel, mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy azt mi, a bennünk munkálkodó erő szerint kérni, vagy elgondolni képesek vagyunk, annak legyen dicsőség az egyházban a Jézus Krisztus által, nemzetségről nemzetségre, örökkön örökké! Ámen!"

Kiss Endre József