A nap kezdetén a harang hívogató szavára érkeztek az emberek, ki gyalogosan, ki autóval, ki a falugondnoki szolgálat autójával a gyülekezeti terembe, mely hála Istennek teljesen megtelt a közel 120 emberrel. Isten Igéjével kezdtük a napot, Kövér Imre szolgálatával, aki a Sajósenyei Fészek Református Otthon intézményvezetője és a Római levél 13. részének 8. verse alapján - „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek" - tett bizonyságot arról a szeretetről, amit ő mint intézmény vezető tapasztalt meg a fogyatékosok között. Ezután a helyi gyülekezet ifjúsági énekkarát hallhattuk, akikről senki nem mondta meg, hogy alig három hete alakultak, és szintetizátoros kíséret mellett, mégis olyan gyönyörű énekléssel adták elő dalaikat, hogy könnybe lábadt ezt hallva a gyülekezet tagjainak a szeme. Hiszen a 17 gyerek és fiatal látványa azt is mutatta a gyülekezet idősebb tagjainak, hogy Isten gondoskodik gyülekezetéről, élteti tovább. Zenés-énekes-prózai bizonyságtételük azt adta vissza, amit ők megéreztek Isten szeretetéről.
A program folytatásaként Victor István nyugalmazott lelkipásztor beszélt arról, hogyan tapasztalta meg Isten szeretetét a nagycsaládban, 17 gyermekében. Bizonyságot tett arról, hogy a szülői nevelés hogyan indíthatja el a gyermekeket a hit útján, és Isten hogyan adja áldását a szülői „munka" ezen oldalára.
A nap delelőjéhez érve ebédre hívtuk az ittlévőket, hiszen reggel hattól szorgos kezek készítették a 329 db töltött káposztát, hogy a lélek mellett a test is jóllakjon. Így ülhetett le egymásmellé orvos és gyülekezeti tag, polgármester és lelkész, presbiter és gondnok, egészséges és fogyatékos. Mellé pedig a gondos asszonyi kezek által elkészített édességek szolgáltatták a nassolás lehetőségét. Ez idő alatt, aki akarta megtekinthette a szétszedett állapotban lévő abaújvári templomot, illetve a sajósenyei otthon lakói által készített tárgyakból vásárolhatott.
Délután újabb alkalmak vártak ránk. Ha a gyerekek műsoránál azt említettük, hogy könnybe lábadt az emberek szeme, akkor a következő előadásra mondhatjuk azt: zokogtak. A Sajósenyei Fészek Református Otthon lakóinak zenés előadása következett, akik a maguk módján, és nyelvén énekelve, verselve, pantomim előadással vallottak Isten szeretetéről.
Szeretet a betegek között, erről tett bizonyságot Gecse Attila miskolci kórházlelkész, arról vallott, Isten hogyan szólította meg és hívta el erre a szolgálatra, és beszélt arról, hogy mit jelent a kórházban lévő betegnek a lelkipásztor személyes közelsége. A nap végezetével a Jerikó Református Fúvósegyüttes koncertje következett, akiktől zsoltár és énekfeldolgozásokat hallhattunk.
Isten az Ő szeretetével összehívta az embereket erre a napra, és hisszük, hogy a földi távolságok ellenére, az emlékekben Ő tartja össze azokat a gyülekezeti tagokat, akik hálával tekintenek erre a napra. De mindezek mellett az Istené legyen a dicsőség.
Tóth István lelkipásztor