Nyitó áhítatában dr. Kádár Zsolt esperes úr a sorvadt kezű beteg meggyógyításáról szólt Márk evangéliuma alapján, a legfontosabb KEZELÉSNEK nevezve a missziót, amikor mi vagyunk Jézus keze, mi nyújtjuk ki kezeinket az elsorvadtak felé. Mert ha ölbe tesszük kezünket, ha mi nem mozdulunk, a mi kezünk fog elzsibbadni, elsorvadni.

A vendéglátó gyülekezet nevében köszöntve a konferencia résztvevőit Kovács Csaba lelkipásztor a misszió szó eredeti jelentését, a küldetést kiemelve arról szólt, hogy csak annak lehet küldetése, akinek van, volt elhívása is az Úristentől. Akinek nincs elhívása, azt mások fogják magukhoz ugráltatni, hívogatni, és akinek nincs küldetése, azt mások fogják küldözgetni, zavarni ide-oda.

Veres Béla és felesége az iszákosmentő misszióban szolgálva mennek utána a pusztító mámorba süllyedteknek. Tanulságos előadásukban beszéltek azokról, akik magukra legyintve panaszolják: KÉREM, ÉN MINDENNEK ELLENT TUDOK ÁLLNI, CSAK A KÍSÉRTÉSNEK NEM!

Dr. Báthory Lászlóné egri hitoktató kallódó fiatalok között végezve küldetését olyan gyerekekkel foglalkozik, akik senkinek sem kellők, de nem SEMMIREKELLŐK! Ahhoz az Úr Jézushoz vezetgeti őket, akinek ők nagyon is kellenek.

Léleknek és fülnek pihentetésül az Átányi Református Általános és Művészeti iskola gyermekeinek hangja és muzsikája csendült meg.

Egyházmegyénkben is szolgálnak lelkész polgármesterek, akik településükön fontosnak érzik az idős emberekért végzett missziót. Mikola István a tiszavalki, Gordos Attila az egerlövői Idősek Otthona megszervezésével nyújtotta ki Jézus kezét azok felé, akik már csak így szoktak felsóhajtani: MÁR NINCS MIÉRT ÉLNEM, MERT NINCS KIÉRT ÉLNEM!

Végül dr. Kádár Zsolt esperes beszélt arról, hogy Egerben is elindulhatunk a kórházi betegágyakon megkötözött szenvedők felé, börtönrácsok árnyékában bilincsbe vertek felé. Alakulóban van egy kórházlelkészi állás, akibetölti, egyben még az egri egyetemistákkal is foglalkozik majd.

Záró imádság és áldás vétele után a konferencia a parókia udvarán felállított enyhet adó sátrak alatt folytatódott, derűs asztali beszélgetésekben, szeretetvendégség közösségében. Később a lassan hűvösödő nyárvégi alkonyban mindannyian úgy éreztük, hogy ez az áldott délután és este mégis szívet-lelket melengető emlék marad a csendesebb őszi időkben is.

Elhívott és aztán elküldött minket az Úr, indulj el egy úton, én is egy másikon. Isten hozott, Isten vigyen minket tovább.

Kovács Csaba lelkipásztor

Tiszanána