„…egymás hite által…” (Róm 1:12)

Nem szűnhet könnyeink patakja, amikor az ábrahámi alku tárgya ma nem Szodoma és Gomora, hanem saját gyülekezetük. A jó vincellérek még haladékot kérnek, mondván több van ebben a közösségben. Hiszik, hogy eredményesebb a helyén mondott ige, mintha a fejsze a fák gyökerére sújt.

Az Úr Jézus a tanítványok tekintetét, messze a horizontra szegezte, egész életprogramot adva ezzel nekik. „Elmegyek helyet készíteni a számotokra...ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."(Jn 14:2-3) A jövendőre való megmaradás gyötrő kérdése és kétsége lebegett a szemünk előtt, amikor a testvérgyülekezetünk (First Bangor Presbyterian Church) vezetőivel a következő közös program tervezetén dolgoztunk. Az eddigi, nagyobbrészt ifjúságot érintő programok és táborok után Willis Cordner vezető lelkipásztor biztosított róla bennünket, hogy sok gondolat munkál benne a jövőre nézve, például egy alkotótábor ötlete. Végül javaslatunkra egy evangelizációs tervet készítettünk, aminek elemeit külön-külön dolgoztuk ki, majd egybegyúrtuk. Így jött létre sok e-mail és telefonos egyeztetés után az „...egymás hite által..." vezérigével összegzett rendezvénysorozat, amit Telkibányán, május 16. és 21. között tartottunk meg.

Az újbóli találkozásra mind a két fél izgalommal és feszültséggel készült. Hosszú idő telt el a 2006. októberi beiktatási ünnepség óta, amikor legutóbb északírek érkeztek Telkibányára. A gyülekezet és a település egész közössége igyekezett kivenni a részét a feladatokból. Mindenki felajánlott valamit: az önkormányzat a kultúrház egész hetes használatát, magánszemélyek a vendégek elszállásolását, az étkeztetés megoldását, sétakocsikázást, tolmácsolást, kirándulásszervezést, videós dokumentációt és még megannyi más figyelmességet és kedvességet.

A 8 fős bangori küldöttséget Mark Spratt lelkipásztor és Helen Sloan kapcsolattartó vezette. Már a megérkezésük délutánján a tettek mezejére léptek, hiszen szeretetvendégségre várták a gyülekezet tagjait a szállásukra. Az udvar megtelt nyüzsgő és érdeklődő emberekkel, kis csoportok verődtek össze beszélgetni, mások az ölelésük erejével fejezték ki a viszontlátás örömét. A kötetlen együttlét folyamán előkerültek a speciális ír nemzeti ételek, melyek nagy népszerűségnek örvendtek főként a fiatalok körében. Az alkalom ezután átment dicsőítésbe, ahol egymást váltva, énekelve tettek bizonyságot az ír testvérek, a gyülekezet idős asszonyai és az ifisek.

A programok kialakítása során jeleztük a bangori testvéreinknek, hogy Magyarországon a Biblia évét ünnepeljük, és szeretnénk ehhez kapcsolódó alkalmakat rendezni. Így került sor szombat délelőtt egy kétnyelvű bibliaismereti versenyre, ahol 4 csapat kb. 50 fővel vett részt. A versenyt instrumentális zenével kísért pantomimelőadás nyitotta meg, amit a telkibányai fiatalok adtak elő. A pantomim a megkötözöttségről és az abból történő szabadulásról szólt. Az ötfordulós verseny a bibliai József alakját járta körbe. A megmérettetés nem csak a tények ismeretét kérte számon játékos formában, hanem kreativitást és elmélyültséget is igényelt. A fordulók során megmutathatták a játékosok a színészi képességeiket, és apokrif írásra is sor került, amikor egy-egy bibliai szituációt saját elképzelésük alapján kellett folytatni.

A délután egymás jobb megismeréséről és az elemzésről szólt. A gyülekezetek nő és férfi tagjai két külön csoportban beszélgettek a hit elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Érdekes összehasonlítást végeztek a presbiterek a két gyülekezet problémáit, fenntarthatósági kérdéseit, hétköznapi feladatait vizsgálva. Az asszonyok között a beszélgetés a megtérés és a hitbeli élmények területén mozgott. A férfiakat gyakorlati dolgok érdekelték, úgymint gyülekezeti és felekezeti statisztikák, segítőhálózatok és az állam szerepe az egyház életében. A beszélgetésben résztvevők számára meglepő volt a vendégek hitbeli öntudatossága.

A szombat estét nagyon várta egész Telkibánya közössége. A Művelődési Ház nagyterme kezdett szűknek bizonyulni a folyamatosan érkezők számára. Az írek jó szokásukat megtartva önfeledt, vidám együttléttel ajándékoztak meg minket, amiből nem maradhatott ki a közös éneklés és zenélés, majd a mindenkit megmozgató ír társastánc. A résztvevők alig akartak hinni a szemüknek, amikor Gladis mama, a bangori gyülekezet gondnoka fiatalokat megszégyenítő módon táncra perdült.

Vasárnap délelőtt Mark Spratt lelkipásztor igehirdetéssel, a küldöttség többi tagja pedig dicsőítő énekekkel szolgált a gyülekezet előtt. Az istentisztelet végén átadták adományukat, amit a templom villamoshálózatának felújítására szántak. Különleges gesztus ez a részükről, hiszen tudjuk, hogy a bangori gyülekezet most kezdett bele egy óriási munkába, melynek során kibővítik és felújítják a hitéleti komplexumukat.

A délután folyamán Helen Sloan bizonyságtételét hallgathatták meg az egybegyűltek. Érzékeny pillanatok voltak ezek, hiszen mondandójának tárgya még nagyon közeli, a betegségével folytatott harca nem ért véget. Magának ennek a látogatás a megszervezése is egy nagy bizonyságtétel a részéről, ezzel is azt akarva kifejezni és protestálni az itt élőknek, hogy Istenbe vetett hite a próbák ellenére szilárd.

Az együtt töltött idő még jobban elmélyítette a két gyülekezet kapcsolatát. A miskolci deszkatemplomba, a kékedi kastélyba és Fonyba tett kirándulások alkalmat teremtettek a további személyes beszélgetésekre. Az evangelizációs hét alkalmai között szerepelt még egy kétnyelvű előadás a Biblia lelki arculatáról, melyet Power Point-os diasorozat kísért. Az előadást keresztyén könyvvásár követte, ahol megtekinthető volt néhány különleges, régi hitéleti kiadvány. Így vehették kézbe a résztvevők az 1754-es kiadású „Laubáni Bibliát". A Biblia lapjain magukat meg nem nevező fordítók és magyarázók voltak: Szenicei Bárány György, Sartoriusz Szabó János és Szenicei Bárány János, akik a pietizmus vonalát képviselték.

Az ír testvérek az elutazásuk előtti napon meglátogatták az iskolát és az óvodát. Mind a két közösség külön kis műsorral fogadta a bangori gyülekezet küldöttségét. A vendégek együtt játszottak és énekeltek a gyerekekkel, majd evangéliumi tanítást hallhattunk tőlük. Az iskolások azt vihették magukkal, hogyan valósult meg három fenyőfának az álma a körülmények ellenére. Az elsőből jászol lett, a másodikból csónak, a harmadikból pedig kereszt, ami pedig összekötötte őket, hogy mind a három az Úr Jézust hordozta. Az óvodások mielőtt meghallgatták volna a tanítást, átalakultak oroszlánokká, ehhez a maszkokat közösen készítették el. Majd nagy figyelemmel követték nyomon képzeletben Dánielt, aki a hitéért még a vadállatok barlangját is megjárta. Telkibányán, ha valaki keresztyén testvérekkel kívánt közösségben lenni, és kíváncsi volt az evangélium szavára, azt hiszem, találhatott rá módot. Az érzelmileg felfokozott időszakok a hit befogadásának kedvező feltételeket biztosíthatnak. Reméljük, hogy akinek a szolgálatában állunk, Ő is hasonlóan gondolja.

Vannak dolgok, amik nem változnak. A Zsidókhoz írt levél 13. fejezetében olvashatjuk: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." Ennek a bizonyosságnak a belső ereje változhatatlannak hitt dolgokat is képes átalakulásra bírni. Így formálódtunk egymás hite és Jézus Krisztus élő evangéliuma által ezen a héten. A Hegyi beszéd valósága teljesedett be rajtunk, mert a sírók megvigasztaltattak, a szomjúhozók megelégítettek, és a tiszta szívűek meglátták az Istent. Mindezekért az áldásokért szálljon Isten nevére tisztelet és dicsőség.

Szalay László Pál lelkipásztor

Telkibánya