Másnap, a mennybemenetel ünnepén örömkönnyek között adtak hálát az idősebb emberek: „Csodálatos volt ezen a hangversenyen részt venni." Erre nem számítottam, mert én ezután is a régi módon szeretném dicsőíteni az Urat. De lendületet tanulhatunk tőlük.

Nagy feladat volt, nyolcvanhat főről gondoskodni, még ha csak egy napra is. Hatvanöt személyt elszállásoltunk a szomszéd Aszaló és Onga gyülekezeteinek segítségével. Számtalan segítség, helytállás igazán megmozgatta a gyülekezetünket. Az együttes vezetője úgy búcsúzott: régen volt ilyen bőséges és szeretetteljes fogadtatásban részük. Egyik énekük szövegével zárom a sorokat:

„Örömmel zengem, hogy te vagy az Úr,

Én szeretlek, szolgállak, nincs vissza út,

Senki sincs más, aki örök reményt ígér."

Csomós Jánosné

lelkipásztor, Szikszó