Aggódunk akkor, ha csináltunk valamit, amit nem kellett volna, de legtöbbször akkor aggódunk, amikor nem csináltunk valamit, amit kellett volna. Aggódunk a holnapért.

A HOLNAP viszont megtanította nekünk, hogy az emberek sokkal többször viselkednek emberként, mint azt mi gondolnánk. És azt is jó megtanulnunk, hogy egy őszinte szó többet ér a legszebben megfogalmazott mézes-mázos mellébeszélésnél. A HOLNAPpal kapcsolatban is.

A TEGNAP HOLNAPjain olyan csodákkal találkozhattunk, amikre, ha azelőtt valaki azt mondta volna nekünk, hogy csoda, kinevettük volna. Utólag tudjuk meg, mi volt a csoda. A csoda nem lesz, hanem volt.

Gondolnunk kell a HOLNAPra. És úgy kell gondolnunk, hogy ha majd visszanézünk, lássuk: nem kell aggódnunk! Azt ugyan pontosan sosem tudjuk, hogy mit hoz, de a mi Urunk azt mondja nekünk, hogy HOLNAP is ugyanúgy gondoskodni fog rólunk, mint tegnap, vagy éppen ma.

Bármit is hozzon magával az új, a következő: van biztosítékunk afelől, hogy mindez Isten kezéből jön. Azt nem mondja az Úr, hogy könnyű vagy épp állandó csodákkal teli lesz a HOLNAP, de azt igen, hogy mindez az Ő kezében van, és hogy Ő gondoskodik!

Ezért lehet hálás a TEGNAPunk, aggodalomtól mentes a MA és szép a HOLNAP!

(Miklós András, 13. e osztályos,

végzős diák gondolatai.

Elhangzott az SRK Gimnáziumának

rádiós áhítatán.)