- Hogyan jött létre ez a mintegy száztíz diákot megmozgató labdarúgótorna - kérdezem Parajos tanár urat, a „bükki cserkészek" parancsnokát.
- A Lévay József Református Gimnázium és a fenntartásában működő 19. sz. Bükk Cserkészcsapat közösen szervezte ezt a tornát, a cserkészek közvetlen szervezésével és irányításával.
- Mi volt a céljuk ezzel a labdarúgótornával?
- Hármas célt tűztünk magunk elé: versenyzési lehetőséget biztosítani a határokon túli magyar református középiskolák diákjainak; összeismertetni a szomszédos országokban élő magyar diákokat; és valahogy feledni, feledtetni a december 5-i „szégyen napját".
- Milyen programok voltak a focin kívül?
- Péntek este Szarka Levente, Kun Zsuzsa, Jolsvay Levente cserkész segédtisztek vezetésével játékos ismerkedési estet tartottak a résztvevőknek. A kísérő tanárok pedig elvonultak és megbeszélték a torna részleteit és megejtették sorsolást.
- Honnan jöttek a csapatok, és milyen szisztémában bonyolították le a tornát?
- Külön fiú és lány kategóriában versenyeztek a labdarúgók. A résztvevő csapatok: Rimaszombat, Beregszász, Nagybereg, Zilah, Marosvásárhely, Eszék és a rendező Lévay Gimnázium csapatai mérték össze tudásukat.
- Mikor volt a „nagy nap"?
- Szombaton reggel 9 órakor katonai induló hangjaira cserkészek felvezetésével: Felvidék, Kárpátalja, Erdély Délvidék és Anyaország táblák mögött vonultak be a csapatok az „arénába". A „Nagy magyar télben picike tüzek" című Reményik-vers után Hangó István lelkipásztor tartotta a nyitó áhítatot: „Nem koronáztatik meg, csak aki becsületesen küzd!" Azok a „picike tüzek" ti vagytok, mondta Ábrám Tibor igazgató úr, aki házigazdaként köszöntötte a Kárpát-medencéből összesereglett diákokat. Végül Koncz Ferenc országgyűlési képviselő a határok feletti összetartozás jegyében nyitotta meg a labdarúgótornát.
- Akkor szinte futószalagon követték egymást a mérkőzések?
- Igen, A és B csoportban selejtező mérkőzéseken dőlt el a továbbjutás. Délután, illetve este pedig már helyosztó mérkőzéseket játszottak a továbbjutott csapatok.
- Milyen volt a torna színvonala?
- A pályán iszonyú kemény - de sportszerű - küzdelem folyt a győzelemért. A szépszámú közönség nagyon élvezte ezt a szikrázó játékot.
- Amikor nem fociztak, mivel mulatták el az időt a játékosok?
- Drukkoltak a nekik szimpatikus csapatnak, vagy éppen a cserkészek teaházában ismerkedtek egymással.
- Nagyon kihajtották magukat a játékosok?
- Az biztos, hogy az első perctől az utolsóig keményen küzdöttek. De hát, milyen a fiatalság? Annyi tartalékuk még maradt, hogy este a búcsúdiszkóban még „ráztak" egy jót.
- Vasárnapra már csak az eredményhirdetés, díjkiosztás maradt?
- Először záró istentisztelet volt, majd utána következett a díjkiosztó. A fiúknál I. helyezett a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum csapata, a lányoknál pedig a lévays Vadmacskák győztek.
- Hogyan értékelné tanár úr a torna egészét?
- A záró áhítaton azt mondta Hangó Istvánné nagytiszteletű asszony: „Most pedig fogjuk meg egymás kezét!" Így énekeltük együtt a 395. református énekünket: „Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát." Kell ennél több?
- Köszönöm a beszélgetést.
Kun Zsuzsa, cserkész segédtisztjelölt