Az imaterem gyakorlatilag megtelt: a zord időjárás ellenére sok pályázó jött el, a pályázat keretei között nagy távolságok váltak kicsivé, hiszen majdnem az egész Kárpát-medencéből érkeztek alkotások.

Dienes Dénes közigazgató igei köszöntőjében a Zsoltárok könyve 60. fejezete alapján rámutatott: Isten mindig embereket használ a romlások megszüntetésére, mint ahogy Jeruzsálemet sem angyalok építették újra romjaiból.

Mi is szeretnénk, hogy a romlásból megépüljön nemzetünk, ebben a folyamatban azonban minket akar használni Isten, nekünk pedig nyitottnak kell lennünk ezt elfogadni.

Az igei köszöntés után egy másik, különleges köszöntő következett: Kiss Endre József, a kollégiumi Nagykönyvtár igazgatója felolvasta Wass Albert fiainak köszöntő levelét, akik egyfelől kifejezték örömüket, hogy az elhallgatás hosszú időszaka után most egyre szélesebb körben válnak ismertté édesapjuk munkái, amelyet a könyvmegjelenések, illetve a sok helyen megrendezett versenyek, emlékestek, felolvasóestek, tanulmányok is mutatnak. Másfelől pedig, mivel nem egyértelmű még ma sem Wass Albert pozitív megítélése, köszönik az örökségmegőrzést mindazoknak, akik ezen fáradoznak.

A köszöntések után Gáll József, a Sárospataki Wass Albert Kör elnöke megnyitotta az emlékévet. A Sárospataki Wass Albert Kör egy éve alakult azzal a céllal, hogy megismerjék és megismertessék az író életművét. Az ilyen szervezett emlékezések, emlékezéssorozatok fontosságát az adja, hogy nehéz időkben, válságban ragaszkodunk nagyjainkhoz, akiket sokan tisztelnek, mégis másokkal együtt igyekeznek éppen értékük miatt elzárni előlünk. Wass Albert írásai hozzásegítenek a hiteles kép kialakításához a magyar nemzet történetéről, hitet tesznek a keresztény/keresztyén értékrend mellett.

Bertha Zoltán irodalomtörténész Wass Albert életművét mutatta be. Izgalmas előadást hallhattunk, melyből nem csupán az író életútjának fontosabb állomásairól, eseményekről és megjelent írásokról kaphattunk képet, az előadó máig aktuális, mély gondolatokat emelt ki egy-egy korszak vagy írás fölelevenítésével. Korai műveiben Wass Albert erdélyi társadalmi folyamatokat mutat be, számot vet az erdélyi arisztokráciával az elrománosodás kapcsán pozitív és negatív jellemvonásokat egyaránt megrajzolva, majd megfogalmazva a kettős igazságot: „emberebb az ember, ha magyarabb a magyar", illetve „ha bűnös is, magyar". A két igazság nem hatálytalanítja, inkább erősíti egymást, és ez különösen tanulságos mai vergődéseinkben. A nemzetre vonatkozó másik nagy tanulságként azt a gondolatot emelte ki az előadó, miszerint a nemzetek közti békességet nem a nemzeti identitás elvesztése árán lehet megteremteni, és nem segít, ha idegen pénztőke hatalmának van kiszolgáltatva Magyarország. Mégsem a világpolitikával foglalkozik az író, egy érdekli: adjátok vissza a hegyeimet...!

„Olyat mi nem tartunk!" - hangzott el egy könyvesboltban Wass Albert könyveiről. És az is bizonyos, hogy nem csupán egy ilyen bolt van. Még mindig mintha szégyellnivaló lenne a Romániában még mindig háborús bűnös és persona non grata író. Ezt a jelenetet a 8kor színház verses, zenés összeállításában hallhattuk mai „megjegyzésként". Az előadás Wass Albert műveiből válogatva egészen közel hozta, érezhetővé, megfoghatóvá tette az író gondolatait, melyet a közönség átéléssel hallgatott, majd vastapssal jutalmazott bizonyítva, hogy sokan nem szégyellik, hanem szinte isszák az író gondolatait.

Az előadás után következett az eredményhirdetés. A Tudományos Gyűjtemények Nagykönyvtárának pályázatkiírását Kiss Endre József szervezte. Beszámolójából megtudhattuk, hogy eleinte nem számítottak ilyen nagy részvételre. Külön megköszönte azok munkáját, akik a kezdeti időben azért ragadtak tollat, hogy támogassanak egy nemes kezdeményezést. Hatalmas öröm volt a szervezők számára, hogy nagyon sok pályázat érkezett az ország minden részéből, sőt határon túlról is, egyházi és világi intézményekből, magánszemélyektől, művészektől. 66 pályamunkából 25 irodalmi, 41 képzőművészeti alkotás született. Ez utóbbiak között sok meseillusztrációt készítettek a legifjabbak, ami különösen megható volt.

A díjakat Csomós József püspök adta át, aki az Egyházkerület nevében a jutalmat biztosította. Köszöntésében kifejezte, hogy egy mai református egyházkerületnek kötelessége ápolni egy testvér egyházkerület volt főgondnokának emlékét, illetve a Biblia évéhez kötve a Wass Albert év eseményét, hangsúlyossá tett egy, az íróra vonatkozó elvet: semmi mást nem akart, mint hidat építeni múlt és jövő között, a jelen eszközeinek felhasználásával. A díjakra vonatkozóan megjegyezte: Tiszáninnen részéről ennyi jár, és ennyi jut... Mindkettő meghatározó, mert egyfelől kötelesség odaállni az értékápolás mögé, másrészt a pályázók fejenként is megérdemelnék az összjutalmat.

B.A.