Ez önmagában még nem nagy hír, hiszen nem először, és reménység szerint nem is utoljára kerül sor arra, hogy a két protestáns gyülekezet, és a görög katolikusok lelkipásztoraikkal együtt közös könyörgésen vesznek részt. Évek óta tartjuk az imahét egy napján a közös istentiszteletet, felváltva a három templomban. Ám most arról számolhatunk be, hogy a közelmúltban az alkalmak számában és tartalmában is gazdagodás jelei mutatkoznak.
A női Világimanap és a kárpát-medencei imaóra után - melyen szintén nemcsak a református gyülekezet tagjai szoktak megjelenni - 2007 szeptemberében mi is csatlakoztunk a 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlés fáklyás istentiszteletéhez. A Nagygyűlés főtémája ez volt: Jézus Krisztus világossága ragyog Európában mindannyiunkra. Ennek a bátorító üzenetnek a nyomán mi is bekapcsolódtunk abba az európai zarándoklatba, mely Rómától Wittenbergen át Nagyszebenig vezetett. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa buzdítására a magunk módján csatlakoztunk az Európa megújulásáért és egységéért való megmozdulásba. Akképpen történt ez, hogy az evangélikus és református gyülekezet tagjai és lelkészei összegyűltek, és a gyülekezeti termünkben tartottunk közös könyörgést szeptember 8-án este 8 órakor, majd fáklyákkal a kezünkben tettük meg a két templom közötti kb. egy kilométeres távolságot, mintegy negyvenen.
Tettük ezt azzal az imádságos gondolattal és érzéssel, hogy ezek a fények jelek, Krisztus ránk ragyogó világosságának, szeretetének jelei.
Reményteljes összetartozásunkat igyekeztük ezen a módon kifejezni Encs városában.
Ebben az esztendőben az Imahét „rendezvénye" sem korlátozódott, mint eddig, csupán egy alkalomra. Evangélikus testvéreinkkel közösen tartottuk bibliaóráinkat. Egyik nap a reformátusok, másik nap az evangélikusok voltak a házigazdák. Majd az imahét zárónapján január 27-én délután közös, nagy istentiszteleten vettünk részt, ahol már nemcsak Gerlay Pál evangélikus lelkipásztor és hívei, de a görög katolikus esperes úr, dr. Petrasevits Dénes és gyülekezete is részt vett és szolgált, sőt jelen voltak a római katolikus egyház tagjai közül is többen a református templomban.
„Szüntelen imádkozzatok!" (1Thessz 5, 17) volt nálunk is a vezérlő ige, mely köré csoportosította minden lelkipásztor Isten Igéjének üzenetét. A hét fő éneke a „Bár szétszakítva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet" volt.
Külön öröm, hogy az encsi ökumenikus alkalmakon a város közigazgatási területéhez tartozó többi gyülekezetből, Abaújdevecserből és Fügödről is örömmel jönnek a testvérek a közös imádkozás alkalmára. A vasárnapi istentiszteletet gazdagította a református Gárdonyi Zoltán Vegyeskar szolgálata.
Ugyanebben a lelkipásztori körzetben Csobádon is zsúfolásig megtelt a kis református templom egy hétköznap este. Ott szolgált örömmel velünk együtt Szilágyi Gábor görög katolikus és Ivancsó István római katolikus szolgatársam.
Az nem újítás, hanem régi hagyomány, hogy a közös imádkozás alkalmát közös étkezés követi, melyen mindig a vendéglátó gyülekezet tagjai gondoskodnak a lelki táplálék után a test táplálásáról.
Kérjük Istent, adja áldását alkalmainkra, segítsen, hogy ne váljon formálissá ez a közösséggyakorlásunk, hanem Ő maga töltsön be Lelkével, hogy életünkkel bizonyíthassuk: lehet, ma is lehet az evangélium mércéje szerint szeretetben, egymás megbecsülésében élni.
Baksy Mária
esperes, Encs