Tamás saját szerzeményeit válogatta össze, melyek között számos népzenei, klasszikus zenei ihletésű darab volt. A kezdeti ámulatból felocsúdva, amikor a dzsessz itt-ott édes-bús, máshol szenvedélyes és lázongó taktusai már minden porcikánkat átjárták, és teljességgel átadtuk magunkat a pianínó lüktetéseinek, ringatásának, időt kaptunk a lelkünk kényeztetésére.

A koncert egy órájában megállt az idő. Ahogy lelkünk megfürdött a zene tengerében rádöbbenhettünk, hogy mennyire ragaszkodunk a földi, világi javakhoz, értékekhez, mennyire a kézzelfogható környezet rabjaivá váltunk. Jellemző ránk, hogy leginkább itt, a Földön akarunk érvényesülni és ezek mögött a földi „hívságok" mögött háttérbe szorultak az igazán fontos dolgok: lelkünk ápolása, a tisztaság, az örök értékek.

Magamon érzem - és biztosan nem vagyok ezzel egyedül - elég gyorsan élem az életemet. Lassan elfelejt az ember a jelenben élni, mert állandóan csak arra gondol, hogy mi lesz este, mit kell még ma csinálni, mi vár ránk holnap, milyen problémákkal kell megküzdenünk a jövőben.

A koncert alatt, ha csak egy rövid időre is, de kiszakadhattunk a monoton mindennapokból, és ezért hálásak vagyunk a művész mellett iskolánknak és tanárainknak, hisz ők együtt teremtették meg a lehetőségét ennek a felejthetetlen koncertnek. „A gyémánt is akkor szép, ha csiszolva van." - fogalmazta meg egyik tanárunk nagyon találóan. Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy

tőlünk pár lépésre egy művésznek született, tehetséggel gazdagon megáldott fiatalember a laikus számára hihetetlen dolgokat művel egy egyszerű pianínóval.

Ez a néhol még nyers, „csiszolandó" tehetség idővel és energiával még teljesebben kibontakoztatható és tökéletesre fejleszthető.

Ezzel együtt a legnagyobb magabiztossággal kijelenthetjük, hogy Hauptricht Tamást látni és hallani fogjuk még az elkövetkező időkben az élet különböző színpadjain. „Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk" - kiált fel a zsoltáros a 80. zsoltárban. Ezért a zenén keresztül érkező „megújulásért", és a „megszabadításért" adhattunk hálát Istennek, és mondtunk köszönetet (tapssal) az Ő eszközének: Hauptricht Tamásnak.

Mártha Enikő 12. E(A koncert részletei letölthetők a gimnázium Diákpresbitériumának honlapjáról, a Refriss menüpontból.)