Az Ószövetség emberének böjtje az Istennel való kapcsolat kifejezése volt. Jelentette Isten tiszteletét, a szövetségi hűségben való elkötelezettséget, kifejezhette az igaz bűnbánatot, utalhatott az Isten parancsait megtartani akaró engedelmességre. A mózesi törvény egyetlen kötelező érvényű böjti előírást tartalmazott. Amikor a főpap önmagáért, háza népéért, illetve az egész népért engesztelést végzett Isten előtt, akkor a böjtöt a munka beszüntetése jelentette, mivel az áldozat bemutatása állt a középpontban (3Mózes 16:29). Izrael népe böjtölt a babiloni fogság után, emlékezve a nemzet nyomorúságára, de böjtölt háborúkra készülve is. Böjtöltek az ószövetségiek a gyász idején, a beteg gyógyulásáért, böjtöltek emlékezve és előretekintve.

A prófétai megnyilatkozásokban a hamis és képmutató böjt elítélése jelenik meg. A próféták hangsúlyozzák: a böjt csak teljes lelki odaadással töltheti be a szerepét.

Jézus korában a farizeusok hangsúlyozzák a törvény iránti engedelmességet, melyhez kapcsolódik a böjt gyakorlatának szélesedése. Jézus korának kegyességi irányzatai a farizeusok mellett a szadduceusok, valamint a qumráni közösség tagjai egyaránt fontosnak ítélték a böjtöt, és szigorú előírások szabályozták a böjt formáit, idejét és tartalmát.

Urunk az evangéliumok szerint 40 napig böjtölt a pusztában. Tanítványai számára nem a külsődleges böjt, hanem a prófétai útmutatás szerinti testvéri szolidaritásban megmutatkozó áldozatvállalást jelölte meg célul. Böjtölni azt jelenti, hogy Krisztus követője kész lemondani megannyi, a testét, kényelmét, javait érintő dologról a szent ügy érdekében. Ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy Isten dicsőségét a felebarátot vállaló szolgálatban lehet és kell felmutatni. Nem böjtölnek a násznép tagjai, amikor velük a vőlegény. Jézus tanítványai a korabeli kegyesek számára megütközést keltően nem vették át a zsidó vallási előírások szerinti böjti gyakorlatot.

A keresztyénség korai időszakától kezdve azonban, el egészen napjainkig, kihagyhatatlan része a keresztyéni életformának, a kegyesség gyakorlásának a lemondást és áldozatvállalást, bűnbánatot és lelki önvizsgálatot magában foglaló böjt.

Kitekintve a böjt katolikus és neoprotestáns gyakorlatára megállapítható, hogy a katolikusok szigorú böjtöt évente kétszer tartanak: nagyböjt első hétfőjén és nagypénteken. Részletesen szabályozza a pápai rendelet az egyházi böjt formáját, az ételekkel kapcsolatos előírásokat és az étkezés időpontját. A katolikusok beszélnek lelki böjtről - mindennemű bűntől és tiltott élvezetektől való tartózkodást jelent ez -, természetes böjtről, erkölcsi és bölcseleti böjtről - ez a mértékletesség és józanság fontosságára hívja fel a figyelmet - és egyházi böjtről. Az egyházi böjt során a hívő római és görög katolikusnak böjtölnie kell a húsvétot megelőző 40 napos időszakban, advent idején, az apostol fejedelmek ünnepén és az úgynevezett nagyboldogasszonyi böjt (augusztus első két hete) időszakában.

A neoprotestáns megközelítés szerint a böjt nem arra szolgál, hogy Istentől kierőszakoljuk kéréseink meghallgatását, ráerőszakoljuk saját akaratunkat. A böjt abban segítség, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Félretéve a test dolgait, nagyobb teret kapjon a lélek. A böjt kiemel saját világunkból, és közelebb visz Isten dimenziójához. Napjainkban böjti felajánlásaink által táplálhatjuk az éhezőket, fedelet adhatunk a hontalanoknak, ruhát biztosíthatunk a mezíteleneknek. A böjt így a testvéri szolidaritás kifejezése is.

Az igazi böjt áldást jelent. Isten azt ígéri, ha helyesen böjtölünk: „akkor felhasad, mint a hajnal a te világosságod és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik és igazságod előtted jár".

„Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod és homályosságod olyan lesz mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelenül, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, ... olyan leszel, mint a megöntözött kert és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy". (Ézsaiás 58:8-11)

A böjt aktualitásáról az információtechnika mai világában beszélhetünk úgy is, hogy böjtölök a szememmel: kevesebb televíziót, videót nézek, kevesebbet szörfölök az interneten. Böjtölök a fülemmel: kevesebb zenét hallgatok, hogy csend vegyen körül, hogy a belső hangokra figyeljek. Böjtölök a számmal: kevesebbet eszem és iszom. Böjtölök a kezemmel: hogy legyen időm kezeimet összekulcsolni. Böjtölök a lábammal: hogy állandó rohanásaink közepette több időt tudjak szentelni a testvéri látogatásnak és vendégszeretetnek. Böjtölök a testemmel: kevesebb hangsúlyt fektetek a külső dolgokra, az új divatra, hogy felfedezzem a természetesség és egyszerűség értékét és szépségét.

Egervölgyi lelkészek munkaközössége

Mészáros Ildikó,

Papp Zsolt, Prókai Árpád