Viszont, ha van egy célunk, de elérése érdekében nem a helyes úton járunk, akkor a célnak sem lesz értelme, mert az az út nem a cél elérését szolgálja.

Minden ember halad valamilyen úton. A kérdés az, hogy van e célja... és szerintem pontosan ez az, ami a kettőt elválaszthatatlanul egybeköti, mert a céltalan út sehová sem vezet.

Azt hiszem a kérdésre a válasz minden emberben máshogy fogalmazódik meg, hiszen mindenkinek más a tapasztalata. Egy idősebbnek, aki a fél életét már maga mögött tudhatja, aki már több mindent átélt, bizonyára nem egyezik a véleménye egy 15-20 évesével, aki előtt még ott az a nagybetűs valami. Lehet, ha én is idősebb leszek, el tudom majd dönteni, hogy melyik is a fontosabb, de egyelőre nem tudok választani... talán mert még döntésképtelen vagyok, talán mert még nincs tapasztalatom, vagy talán - és ez a döntő - még nincs kitűzve az a cél, aminek a helyes útján lehetne járnom.

Még várok... arra, hogy egyszer döntsek a célt illetően, és ha az meg van, kell betájolni az irányt, az utat, amin végig kell mennem a sikerért. Szerintem ez a legfontosabb, egyszer jól dönteni és akkor let's go on the perfect way!

„...mert az ember egy életen át készül valamire" - én arra, hogy a jelenlegi semmi értelme utat felcseréljem egy olyanra, amelyik majd a célért megy... „de nem sürgetem azt a pillanatot. Meg akarom várni, ahogy minden dolog rendjét és idejét várja az ember."

Ehhez viszont elengedhetetlenül szükség van másokra, barátokra, családra, hiszen ők azok, akik támogatnak, talán terelnek is a jó irányba, de mindenképpen nagy szerepük van a döntésben.

egy végzős gimnazista