„Megerősítették bennünk azt a hitet, amivel a Szentlélek is vigasztal, hogy van élő Isten, megváltó Krisztus, hogy az Ige nekünk is szól, a kérdéseinkre felel, felüdíti lelkünket."
Minden alkalommal Benke Kinga lelkipásztor nyitó-üdvözlő szavai hangzottak el, és a hét folyamán megtanultunk egy éneket is, ami a gyülekezet kedves éneke lett a hét végére: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van/ Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. / Mint titkos bánya mélyében, formálja terveit / De biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt."
Az istentiszteleteket a gyülekezeti tagok szolgálata is színesítette. Énekelt a gyülekezet énekkara és Ádám Sándorné, a hittanos gyermekek, Nagy Ernő tiszteletbeli gondnok és Rőczei Andrásné verset mondtak.
A szeretetvendégségről a gyülekezet asszonyai gondoskodtak, akik minden estére süteménnyel készültek. Csodálatos volt megtapasztalni Isten áldó munkáját, aki megsegített bennünket napról napra a hat este folyamán. Hiszem, hogy ezzel az evangélizációval elkezdődött gyülekezetünkben az ébredés az emberi szívekben. Gondolataimat a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokának verséből vett idézettel kívánom befejezni: „Élünk ma is, ahogy lehet / Magyar szívünk szeretetével, / Istenhitünk szent erejével / Őrizzük ezt a gyökeret."
Mészáros Béláné
Szendrőlád