A több napra tervezett tanulmányi út során az első állomás Győr volt. Itt a református templom megtekintését követően a város nevezetességeivel ismerkedhettünk, s mindeközben sok értékes tapasztalatot gyűjtve beszélgethettünk a Győrben élő gyülekezetről a szolgálat és a misszió ottani lehetőségeiről, a különböző felekezetek együttműködéséről. A rövid győri program után Kőszegre értünk. Ez a nagyon szép kisváros számtalan történelmi, építészeti és kulturális hagyományt őriz. Megnézhettük a város újjáépült főterét, láthattuk a Jurisics Miklós által védett várat.
A következő napot Oberwartban töltöttük, azon a helyen, ahol még él és szolgál magyar református gyülekezet, talán az egyetlen olyan egyházközség, mely Ausztriában meg tudta őrizni a magyar református identitást. Az ottani lelkipásztor, Guthi László és felesége kedves vendégszeretetét élvezhettük, akik egész napos programunk során részletesen beszámoltak a diaszpórában élő magyar reformátusok gyülekezeti életének történetéről, mindennapjairól és lehetőségeiről. A gyülekezet az osztrák katolikus tengerben hűségesen próbálja őrizni a magyar református hitet, bár a lelkipásztor elmondása szerint mára már a német nyelven tartott istentiszteletek látogatottsága meghaladja a magyar nyelvűekét.
Oberwartban megismerkedhettünk a szépen fejlődő város nevezetességeivel, ellátogattunk katolikus templomokba is, a kissé szokatlan építményű betonból és fából készített ultramodern római katolikus templomba is betértünk. Leróttuk kegyeletünket a város református temetőjében Gyenge Imre szuperintendens sírjánál is, aki abban az időben, amikor még erősen őrzött határok választották el Ausztriát Magyarországtól - a magyar reformátusokat az ausztriai magyar reformátusoktól -, elindította és fáradhatatlanul szervezte az úgynevezett oberwarti konferenciákat. Ez az alkalom minden évben lehetőséget adott a Kárpát-medencében szolgáló, németül jól beszélő lelkipásztorok számára arra, hogy találkozzanak, s a teológiai tudományos kérdések megvitatása mellett az egyházi és a gyülekezeti élet mindennapi gondjairól és hálaadásra indító örömeiről adjanak egymásnak számot.
Az élményekben igen gazdag oberwarti nap után ismét hazai tájakon jártunk. Kőszegről indulva Fertődöt látogattuk meg, a híres Eszterházy-kastélyt, melynek szépen folyik a helyreállítása. A pompás épület méltán adott otthont az akkori európai gazdagoknak, nemeseknek, királyoknak és a kor egyik legjelentősebb zeneszerzőjének is. Fertődről Nagycenkre mentünk a Széchenyi kastély után a Széchenyiek mauzóleumát nézhettük meg. Hazafiúi és nemzeti érzésünkben erősített bennünket a temetőkápolnában tett látogatás. Felidézhettük Széchenyi alakját, a nemzetért vállalt áldozatát, a haladást szolgálni kívánó megannyi nagyszerű tettét.
Nagycenk után Sopron következett. A hűség városában rövidre szabott időnk alatt megpróbáltuk megnézni mindazt, ami híressé és fontossá tette ezt a várost a magyar történelemben. Minden múzeumlátogatás után azt éreztük, hogy az elénk táruló kincsek számbavétele és megtekintése több időt igényelne, de tanulmányi kirándulásunk szűkre szabott idejében csak a legfontosabbak megtekintésére kerülhetett sor.
A következő nap tanulmányi utunk utolsó és egyben talán legérdekesebb állomása Bécs volt. Közülünk sokan jártak már az osztrák fővárosban, de így együtt még sohasem voltak egervölgyi lelkipásztorok Ausztria fővárosában. Itt először a Habsburgok nyári székhelyét a Schönbrunni kastélyt kíséreltük meg egy délelőtt bejárni. Lenyűgöző élmény volt a kastély termein áthaladva látni mindazt a pompát és gazdaságot, amit a Habsburgok évszázadok során felhalmoztak. Arra gondoltunk mindannyian, hogy ennek a gazdagságnak a megteremtéséhez bizony szükség volt Magyarországra is. A kissé fárasztó kastélylátogatás után Bécs belvárosával ismerkedtünk. Mindenütt jókedvű, mosolygós, fiatalos lendületű emberekkel találkoztunk - milyen jó lenne így látni az embereket itthon is! Megnéztük a gótikus katedrálist, s bár tudtunk arról, hogy Bécsben rendszeresen van magyar református istentisztelet, de ennek az istentiszteleti helynek a felkutatására sajnos már nem maradt időnk. Viszont egy jó Sacher-tortát nem mulasztottunk el megkóstolni.
Hazaindulva sokat beszéltünk arról, hogy újra eljönnénk ezekre a helyekre. Élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodva tértünk vissza szolgálati helyeinkre. Mindannyian köszönettel tartozunk az egyházmegye esperesének, dr. Kádár Zsolt esperes úrnak, aki ebben az esztendőben is megszervezte számunkra ezt a sokféle élményt és tapasztalatot jelentő néhány napot, tanulmányi utat és egyben pihenő hetet.
Tomori Róbert
egri segédlelkész