A rengeteg áldozatot követelő, vesztes I. világháború, forradalmak, igazságtalan trianoni békediktátum utáni időszakban vállalta a miniszteri, szolgai munkát. Amikor az ország területének kétharmadát elveszítette, a gazdasági élet romokban hevert, hadserege nem volt, külföldi elismertsége mélyre süllyedt, a lakosság önbizalma szertefoszlott.

Klebelsberg felismerte, hogy Magyarország csak akkor áll talpra, ha az emberek önbizalmát visszaadja. Ennek alapja, hogy a magyarok hatalmas kulturális értékek birtokában vannak. Ezer éve terjesztik az európai műveltséget, amelyet korszerű, magas szintű intézményekben tovább lehet folytatni. Ezáltal jelentős tudományos és művészi eredményeket lehet elérni. „Kultúrpolitikámnak két vezető motívuma tehát az: emelni a magyar tömegek művelődési szintjét...és ennek a műveltebb nemzetnek olyan vezetőket adni, akiknek a méretei megütik az európai dimenziókat, akiket a nemzet minden téren bizalommal és a siker reményében követhet."

Ennek szellemében fogott hozzá munkájához, melynek során 1926 és 1930 között felépült főleg állami költségvetésből 5000 népiskolai objektum: 3475 tanterem és 1525 tanítói lakás. Ezek az épületek téglából készültek, vörösfenyő padlózattal és palatetővel, míg korábban az épületeket vályogból rakták, zsúpfedéllel és sok helyen nem volt WC sem. Az épületek a tájba harmonikusan illeszkedtek, tartósak és célszerűek voltak. Főleg az alföldi tanyavilágban és a Dunántúl elszórt településein volt szükség új iskolákra. Ezekbe a létesítményekbe népkönyvtárat telepítettek, itt zajlott a népnevelés és rádióantennákat is ide szereltek fel.

Klebelsberg a magyar közoktatásban fontosnak tartotta a nyolcosztályos népiskolát, a polgári iskolát, és az egyetemek létesítését. 1923-ban létrehozta az 5 évfolyamos tanítóképző intézetet, és 4 évfolyamos lett az óvónőképzés. 1928-ban megnyílt Szegeden a Polgári Iskolai Tanárképző főiskola, és a tanítóképző intézeti tanárokat képző Apponyi Kollégium. 1929-ben - először az országban - gyermeklélektani tanszéket létesített a szegedi egyetemen.

1921-ben az elcsatolt területekről Magyarország területére telepítette le az egyetemeket. A pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet Pécsre, a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemet pedig Szegedre.

Az orvostudomány is kiemelkedő jelentőségű volt számára. A szegedi, pécsi, debreceni egyetemek alapítása során 21 klinikát építettek fel, elsősorban szülészeti, nőgyógyászati, gyermekgyógyászati, tüdőgyógyászati, belgyógyászati osztályokkal.

Szem előtt tartotta az egészséges életmódot is. Budapesten megalapította a Testnevelési Főiskolát, mert az volt a véleménye, hogy csak az edzett, egészséges emberek munkabíróak. Támogatta a sportot, a legjobbak helytállását kiemelten is a nemzetközi mezőnyben, mert felismerte, hogy a sikerek a nemzetnek önbizalmat, erőt adnak.

Minisztersége során nagy figyelmet fordított az iskola-egészségügyre, az iskolai sportolásra, az iskolai könyvtárak meglétére. Ekkor vett új lendületet a tankönyvírás, pedagógiai szakműhelyek alakultak. Ekkortól vannak középiskolai tanulmányi versenyek, szülői értekezletek, gyermekjátszóterek a városokban, ekkor nyíltak először pályaválasztási irodák.

A csúcsteljesítmények elérését az oktatás, a tudományok területén is a nemzeti felemelkedés, az önbecsülés szempontjából kiemelt programként kezelte: a Sváb-hegyen csillagvizsgálót, Tihanyban Biológiai Kutatóintézetet létesített.

Nagyon fontos mozzanat volt kultúrpolitikai munkájában a külföldi tudományos intézmények létesítése Bécsben, Berlinben, Párizsban, Rómában, Zürichben. Ezeknek az intézményeknek az volt a célja, hogy tehetséges, kitűnő egyetemisták az illető országban tanuljanak, és az ottani tudományos életbe bekapcsolódva kapcsolatokat létesítsenek. Hazatérve itthon kamatoztassák megszerzett tudásukat. Az ösztöndíjrendszer bevezetésével magyar oktatók, tudósok mehettek külföldi egyetemekre, tudományos intézetekbe kutatni, nyelvet tanulni. „Ma az idegen nyelvek ismerete létkérdés reánk nézve." Középiskolai tanárokat küldött Párizsba, Rómába, Bécsbe, Berlinbe, Aberdeenbe, Londonba, hogy a modern nyelveket itthon a legmagasabb szinten tudják tanítani.

A miniszter Sárospatakot református központtá kívánta fejleszteni. Ennek jegyében adta a Tiszáninneni Református Egyházkerület tulajdonába a Tanítóképző Intézetet 1929-ben.

A Református Kollégiumban is jelentős felújítások, építkezések voltak: 1929. július közepétől október 15-ig felépítették a gimnázium 2. emeletét. Korszerű kémiai, fizikai és biológiai előadótermet és laboratóriumot szereltek fel modern berendezéssel.

1930-ban a Kollégium északi részében elkészült a teológiai internátus és a kényelmes igazgatói lakás. Ezt az épületrészt a Nagykönyvtárral együtt ellátták központi fűtéssel, vízvezetékkel és villanyvilágítással. Átalakították az Imatermet is: karzatot építettek, parkettáztak, új orgonát vásároltak, hogy a teológusok képzése a legmodernebb körülmények között folyjon. A legnagyobb vállalkozás az Angol Internátus felépítése volt. 1930. június 23-án kezdődött és december 15-én már tető alatt volt az épület. A 100 helyiségből álló épület korának egyik legmodernebb fiúinternátusa volt.

„Amit itt alkottunk, azt a sárospataki gondolat, meg a felekezeti egyenjogúság jegyében hoztuk létre. Mi a tartalma a sárospataki gondolatnak? Erős, meg nem alkuvó nemzeti érzésnek európai tudással való párosítása" - mondta válaszbeszédében 1931. szeptember 30-án a Kollégium fennállásának 400. évfordulójának ünnepén.

A gimnáziumban 1931 őszén vezették be az angol nyelv oktatását. Azért épült fel az Angol Internátus (ma Kossuth Internátus), hogy az itt tanuló diákok a modern nyelvek tanulásával és a különféle sportokban edződve készüljenek fel az angliai egyetemeken való továbbtanulásra szigorú református nevelés alapján.

Klebelsberg Kunó szerette Sárospatakot, nagyra értékelte az itt folyó oktató-nevelő munkát, háromszor is megtisztelte látogatásával a Kollégiumot miniszterként. Magas szintre fejlesztette iskolánkat: az angol tagozat bevezetésével, a természettudományok magas szintű tanításának lehetőségét megteremtve már a XXI. századra tekintett előre. Hálával őrizzük meg az emlékét!

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői." Zsolt. 127:1.

Sinkó István

tanár