Öt napot töltöttünk Kecskemét mellett a tanyavilágban, mezítláb jártunk a homokban, élveztük a csendet, a madarak csicsergését, elzárva a nagyváros zajától, távol a hegyektől. Hangos volt a puszta a fürdőző fiatalok kacajától, a kedvenc énekek, nóták dallamától. A nagy „semmi" közepén állt egy templom, ami pillanatok alatt megtelt. Mindenkit magával ragadott annak az Útnak a története, üzenete, amelyről a darabunk szólt. Láthattuk a „hírös" várost, Kecskemétet, a Cifra Palotát, a Városházát, a Játékmúzeumot, a szökőkutakat és sok szép, érdekes épületet. Kicsit fáradtan, de hálával a szívünkben, új élményekkel megtelve tettük meg a haza vezető utat.

Gubányi Katalin