De... aki belép a Tiszáninneni Református Egyházkerület által fenntartott, Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda Görgey utcai óvodájába, kicsit maga mögött hagyhatja a hétköznapjainkat terhelő békétlenséget és a sokszor nehezen viselhető áldatlan állapotot, ami körülvesz bennünket.

ÁLDÁS, BÉKESSÉG! - hangzik a köszöntés. Semmi különös nincs benne, hogy egy református óvodában így köszönnek, de abban már igen, amikor a gyerek(em) az újságosnak is így köszön, mert számára ez természetes. Az is természetes, hogy a napot reggeli áhítattal kezdik, ahol egy-egy bibliai történet megvilágít egy számukra is nehéz kérdést - például, hogy megbocsátást kapni és adni a legszebb ajándék az ember számára. Természetes, hogy a reggeli imádság a szülőkért, a testvérért hangzik, hogy minden rendben legyen a „dolgozóban", és ne adjanak fekete pontot a „fránya" iskolában.

A szülők számára pedig természetes, hogy a nevelők, az óvodai dolgozók kedvesek, az óvoda pedig „szépséges", tiszta és rendes. Pedig ahhoz, hogy ez így legyen, nagyon sok mindenre szükség van. Vagy talán éppen csak arra az egy „szükségesre", amiről Mártának beszél Jézus Betániában, hogy t.i. figyelj Rám!

Ősz van, és Jézusnak a szőlőről mondott példázata jut eszembe. Már csak azért is, mert amikor belépünk az ajtón, az előtérben hatalmas szőlőfürt csüng a plafonról és a szőlővesszők sem hiányoznak. Persze nem igazi ehető, de igazi kézzel gyúrt, festett, ragasztott, óvónénik és gyerekek által helyben készített szőlőfürt ez. Szóval, a példázatban Jézus azt mondja, hogy ha a szőlővesszők a szőlőtőkén maradnak, akkor van életük, akkor termést hoznak. De amelyiket lemetszik, eltávolítják, az menthetetlenül elpusztul. Mire van hát szükség? Egy erős gyökérre, szőlőtőre, ami táplál és megtart. Azt mondja Jézus: Ez vagyok én! Maradjatok énbennem, táplálkozzatok ebből a tőből, merítsetek életet ebből a gyökérből. Hiszem, hogy ezért van itt ez az óvoda és ezért marad meg, hogy példát adjon ebből a fajta életből, a Jézus Krisztusból való táplálkozás csodájából, erejéből. Aki nem szakad el az élet gyökerétől, Jézustól, megmarad! Ezért kell Jézushoz vinni a gyermekeket, hogy megmaradjanak!

Amikor Sajtos Istvánné Ildikóval, az óvoda vezetőjével legutóbb beszélgettem, éppen azt újságolta, hogy még mindig jönnek szülők, akik gyerekeik felvételét kérik az óvodába. Jelenleg 62 gyermek ellátására van engedélye az óvodának. Minden hely betelt. Két csoportban, mégpedig vegyes csoportban végzi az oktató-nevelő munkát négy óvónő, két dajka segítségével.

Külsőleg is megújult az óvoda. A nyár folyamán ablakokat és ajtókat cseréltek az épületben, minden helyiséget kifestettek. Ezért első renden a fenntartó egyházkerületnek jár köszönet, de a szülők által befizetett 1%, valamint az épülettulajdonos egyházközség hozzájárulása is segítette a munkát. A Miskolc-Avasi egyházközséggel más értelemben is van közös pontja az óvodának, hiszen évente négy alkalommal vesznek részt a gyülekezettel közös istentiszteleten. Ez fontos mind a gyülekezetnek, mind pedig a gyermekeknek, szülőknek, akik ilyenkor énekkel, verssel szolgálnak a gyülekezetben. De közösek a bibliaórák - dolgozói, szülői - és a nyári táborok is.

Mi mást is kívánhatna ma egy lelkipásztor, mint azt, hogy legyen ez az óvoda egy olyan szőlőskert, ahol csak metszegetni kell a vadhajtásokat, de minden szőlővessző megmarad az életet adó szőlőtőkén, megmarad Jézus Krisztusban, mert akkor remélhetjük, hogy nem hiábavaló a mi munkánk az Úrban.

Hangóné Birtha Melinda

lelkipásztor, Miskolc