Családi napok

Az elmúlt tanévben iskolánk is beépítette rendezvényei sorába a „Családi napokat". Az akkori sikeren felbuzdulva idén is folytattuk a kezdeményezést.

Család... közösség... összetartozás... szeretet. Olyan értékek ezek, melyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni, és minden ember számára fontosak. Mégis, zaklatott világunkban egyre kevesebb idő jut ezek gyakorlására.  Hogyan is lehet a ma kamaszainak, diákjainak eljuttatni az üzenetet?

Rendezvényünket két blokkban szerkesztettük meg. Az elsőbe a Lévayba járó testvéreket szólítottuk. meg. Összesen 55 olyan családdal van kapcsolatunk, ahonnan két vagy három gyerek is iskolánk tanulója. Az ő számukra készült a „Lévays testvérek napja"! Ezen a találkozón szülőkkel együtt hívtuk a diákokat, hogy egy kis tanulás, játék, szórakozás mellett örvendezzünk egymásnak. A Diósgyőri Református Óvodások kis műsora azt juttatta a szülők eszébe, hogy ilyen aranyosak, kicsik voltak az ő gyermekeik is. Ez után a kamaszkor kihívásairól, testvérkapcsolatról tartott rövid előadást Varga István pszichológus, majd a Lámpás énekeit hallgattuk meg két bizonyságtétellel fűszerezve. Megható volt hallani fiataloktól, hogy mit is jelent számukra a család, a testvér! Levezetésként egy kis játék is belefért az együttlétünkbe, és utána még maradt idő kötetlen beszélgetésre tea, pogácsa mellett.

Aki ezen az alkalmon részt vett, hazavihette azt a jó hírt: nagyszerű dolog egészségesen működő családban élni! És ezért is csak Istené a dicsőség!

A családi napok másik blokkja a közösségről, az összetartozásról szólt. Egy napot a felkészülés napjának neveztünk. Ekkor minden osztály egy másik osztálynak próbált meg az „angyalává" lenni. Kedveskedni, szép üzeneteket küldeni, megajándékozni lehetett egymást. S mindezt úgy, hogy az „angyal" kiléte titokban maradjon. A következő napot a „megbocsátás napja"-nak neveztük el. Ekkor kis kártyákat lehetett írni egymásnak, vagy csak úgy, a szép gondolatért. Ezeket a lapocskákat pedig feltettük a Lévay karácsonyfájára. Nagyon nagy sikert aratott ez a lehetőség! Már az első órákban elfogyott az előre elkészített kártya, így pótolni kellett. A harmadik napon pedig sulibörzét tartottunk, amelyen minden osztály árulhatott jelképes összegért kis ajándéktárgyakat. Szinte minden elfogyott, de a résztvevők átitatódhattak egy érzéssel: a közösségnek sok áldása van!

Szilágyi Zoltánné

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emlékeztünk

2006-ban ünnepelte hazánk az 1956-os forradalom 50. évfordulóját. Ennek keretében a négy miskolci egyházi középiskola közös programokon vett részt. A sorozat befejező akkordjára került sor január 30-án. A Művészetek Házában gimnáziumunk diákjainak előadásában nézhettük meg azt a dokumentumjátékot, mely felidézte a politikai perek mechanizmusát és a megtorlás miskolci eseményeit. Az előkészületekről és a műsorról kérdeztük a szereplőket és a nézőket is.

Először Lénárt Attilát kérdeztük:

Milyen érzés volt főszereplőnek lenni? Nehezen tudtad beleélni magad a szerepbe?

Nagyon különleges volt, mert ilyen karaktert még sosem játszottam, sosem kértek meg rá. Megtiszteltetés volt, hogy rám gondoltak. Azonban nehéz is egyben, mert egy olyan embert kellett alakítanom, aki sok mindent átélt, sokat szenvedett. 19 évesen az ember nem feltétlenül tudja átélni, tehát nem volt könnyű. De amilyen nagy volt a kihívás, annyi erőfeszítéssel dolgoztunk rajta. Úgy gondolom sikerült egy jó előadást kerekíteni belőle.

Milyen volt a többiekkel együtt játszani?

Nagyon jó érzés volt megismerni új embereket, és olyanokról derült ki, hogy van színészi tehetségük, akikről eddig nem tudtuk. Egy nagyon jó csapat gyűlt össze - szerintem évek óta a legjobb.

Bartha Ráhelt régen is többször láthattuk szerepelni:

Mint hajdani lévays diák, hogy érezted magad ebben a darabban? Milyen volt újra visszajönni?

Egyáltalán nem volt kényelmetlen, nagyon örülök, hogy Szűcsné Bottka Krisztina tanárnő megkért, hogy segítsek. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, olyan érzés volt, mintha újra idejárnék közétek.
Mint narrátornak, függetlennek és tárgyilagosnak kellett maradnom a történtekkel kapcsolatban, ám mégis híven kellett tükröznöm az akkori helyzet kegyetlenségét. Úgy érzem, a darab által még közelebb kerültem '56 lényegének megértéséhez.

Bašista Titusz a darabban a rossz oldalán állt:

Te játszottad az ügyészt. Hogy érezted magad ennek a kegyetlen és hidegvérű gyilkosnak a bőrében?

Érdekes és nem mindennapi élmény volt, hogy egy olyan embert játszhattam, aki élet és halál ura volt. Ha valaki nem úgy ugrált, ahogy ő fütyült, akkor csak csettintett, és már is küldte a „lázadót" a vérpadra. Ijesztő dolgok történtek azokban az időkben...

Milyen élményekkel gazdagodtál?

A próbák alatt szállóigévé vált szavunkkal kifejezve, „orjássi" volt! Komolyabbra fordítva a szót, sok új barátot szerezhettem, jobban megismerhettem őket, és új oldalaikat fedeztem fel. A végére mindegyik beugróval együtt egy ütőképes kis csapat jött össze. Örülök, hogy én is a részese voltam.

Szuhánszki Ruben „beugró" volt a csapatban:

Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél ez alatt a pár nap alatt?

Jó volt látni, hogy mindenki komolyan vette a felkészülést, mégsem volt feszült a hangulat, és jól érezhettük magunkat. Mindehhez hozzájárult Szűcsné tanárnő fantasztikus feszültségoldó, fenomenális, felülmúlhatatlan, féltő személyisége.

A közönség véleménye mindig fontos, hiszen nekik, értük készül az előadás. Vajon célt ért a színdarab?

Mi a véleményed a darabról? Érdemes volt megnézni?

Farkas Evelin: Eddig nem tudtam elképzeli, milyen lehetett az akkori élet, de a műsor segítségével, hogy egy néhány mozzanatot kiemeltetek, közelebb kerülhettem a lényeghez.

Milyen érzéseket keltett benned a darab?

Magyar Judit: Az előadás által újabb információkkal gazdagodhattunk arra nézve, hogy mit kellett az egyszerű magyar embernek kiállnia, hogyha nem akart a kommunista pribékeknek engedelmeskedni. Büszke vagyok rá, hogy iskolánk tanulói ilyen híven tudták tükrözni az akkori állapotokat.

Mit adott neked a darab?

Nagy Ildikó: Eddig nem is gondolkodtam erről a témáról, és ez az előadás felnyitotta a szememet. Fiatalként, szabadon ebben az országban nem tudtam azt az állapotot elképzelni. Az előadás után már jobban átérzem az 50-es évek félelemmel teli hangulatát.

Lejegyezte: Boda Lídia és

Szilágyi Debóra

Cserediák-program 2006/2007

„Ne hagyjátok a templomot s az iskolát!" - hangzik a felszólítás Reményik Sándor verséből. Mi saját kereteinken belül szeretnénk ennek eleget tenni. Az elmúlt évek munkája során mára 15 határon túli magyar református középiskolával van kapcsolatunk. Ennek eredményeképpen évente két turnusban érkeznek hozzánk ezekből az iskolákból tanulók, és mi is küldünk diákokat. Hagyományainkból, keresztyén értékrendünkből következik, hogy nem hagyhatjuk magára a trianoni békediktátum miatt elcsatolt területeken élő magyar honfitársainkat. A lehetőségünk pedig az, hogy megismerjük egymást, tudjunk gondjaikról, feladataikról, és látogassuk őket. A mai fiatalságnak meg kell látnia, milyen a határon túliak élete, és milyen nagy szükségük van a szeretetre, együttgondolkodásra.

Erdélyben 9, Felvidéken 2, Kárpátalján 4 iskolával van cserediák-kapcsolatunk. A tanév folyamán összesen 30 diák járt nálunk, a Lévayból pedig 32-en utaztak. Az ideérkező tanulókat a kollégium fogadta be, de a hétvégéket mindig családnál töltötték. Beosztottuk őket osztályokba, így megismertek egy szűkebb közösséget, és beleláthattak a magyar oktatási rendszerbe is. Aktívan próbáltak részt venni az órai munkában. Ezen kívül több közösségi alkalmat szerveztünk a számukra. Még az első napon bemutatkoztak az egész iskola előtt az istentisztelet után, majd délután ismerkedési órát tartottunk. Itt a határon túlról érkezők egymással és a befogadó osztályok két-két tagjával beszélgettek, játszottak, és megpróbáltak egy-egy témáról együtt gondolkodni. Közös program volt számukra a miskolci városnézés, ahol a történelmi épületeket, templomokat, látványosságokat néztek meg.

Meghívta őket az iskola diákpresbitériuma egy közös kirándulásra, Lillafüredre. A túrázás és közös uzsonnázás után, mint régi barátok válhattak el. A programokba még „belefért" egy sárospataki út is, ahol a régi alma mátert sétálhattuk végig, és megtekinthettük a híres Rákóczi-várat is.

A cserediákok itt-tartózkodásának különleges fénypontja volt, amikor bemutathatták saját iskolájukat, és a régió egy-egy híres személyét. Ez az esemény különösképpen is illett saját programjaink sorába, hiszen ebben az időpontban tartottuk az „Ötágú síp" rendezvényeit, amely a határon túli területekkel foglalkozik.

Szilágyi Zoltánné

„Szólj ötágú síp" - összetartozásunk megélésének lehetőségei

Miért is ötágú ez a síp? Ez jelképezi számunkra a határon túlra szakadt magyarlakta területeket. Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék és az Őrség olyan részei Európának, ahol Trianon után 80 év elteltével is nagyszámú magyarság lakik. Ezeket a területeket, az itt lakók mindennapjait, kultúráját és hagyományait szeretnénk bemutatni a Lévay diákságának. Ezért minden tanévben egy-egy területet választunk és rendezvények, kiállítások vagy éppen előadások során kerülhet szívünkhöz és elménkhez is közelebb egy-egy  magyar táj.

Ez évi Ötágú síp rendezvényünk középpontjában Erdély állt. A történelem munkaközösség pályázatot hirdetett Erdély Képes Történelem címmel. Az értékes, szép kivitelezésű pályamunkákat az első emeleti tárlókon lehetett megtekinteni. És ide kerültek a Sütő András életművét bemutató könyvek is. Az ő művei, személye lett az ötágú síp központi alakja.  Ennek az évnek januárjában vettünk végső búcsút tőle, így különösképpen is aktuális volt életművét áttekinteni. Diákjaink prózamondó versenyen Sütő művekből választhattak. Ezen a megmérettetésen 24-en vettek részt, a legszebben elhangzó részletet Csizmár Nikolett előadásában hallgathatta meg a zsűri.

Az egész iskola számára adott volt az a lehetőség, hogy egy teszt kitöltésével járuljon hozzá a Sütő András megemlékezésünkhöz. A legjobb eredmény Kádas Katalin (9 C.) tollából született.

Az íróra emlékezett előadásában dr. Bertha Zoltán irodalomtörténész, aki az egész gimnázium számára tartott előadást a Művészetek Házában. Szavaiban a művész hazaszeretetét, magyarság iránti tiszteletét és aggódását fejtette ki. Sütő András mindvégig hűségesen kitartott elvei, értékrendje mellett, ezért is illő, hogy rá emlékezzünk.

Külön örömet jelentett, hogy ezekben a napokban töltöttek két hetet nálunk a határon túli cserediákprogram résztvevői. Így ők is lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák iskolájukat, szűkebb pátriájukat, és hoztak ízelítőt iskolájukban tanult híres emberek, írók, művészek munkáiból.

A rendezvénysorozatunkban helyt kapott még a Kösöntyű együttes is, akik erdélyi táncokat mutattak be. Végül a kolozsvári Farkas utcai Református Gyülekezet segédlelkészének és csapatának produkcióját nézhették meg diákjaink. A Kolozsvárról érkezett fiatalok a Tékozló fiú című rockoperát mutatták be nagy sikerrel.

Szilágyi Zoltánné

Felsőőri barangolások

Nagyné Bódor Katalin, Szűcs Istvánné és Szilágyi Zoltán vezetésével 2007. március 17-21-ig 9 tanulóval utaztunk Felsőőrbe a két tanítási nyelvű gimnáziumba. Utazásunk célja: megismerni a burgenlandi magyarokat a református egyházon keresztül, és testvériskolai kapcsolatok kialakítása.

Megérkezésünk-fogadásunk a parókián volt, ahol Guthy László református lelkész úr fogadott minket, és bemutatta az ősi templomot és a parókiát (a régit és az újat), majd az iskolaépület előtt találkoztunk a diákokkal és szüleikkel, akik elvitték a tanulóinkat. Vasárnap istentisztelet keretében (ami ezen a héten német nyelven folyt) megismerkedtünk az itt lévő reformátusokkal, és rövid műsorral kedveskedtünk nekik. Ebéd után Máriafalván az ősi katolikus templomot néztük meg, este pedig a református parókián Zilahy Süt a nap c. művét néztük meg - magyarul adták elő a szereplők. Élveztük az ízes beszédet. Hétfőn elkezdődött az iskolai munka. Ismerkedés az igazgató úrral és a tanárokkal, majd a diákokkal, óralátogatások (ahol az órák 50 percesek, a szünetek pedig 5 perecesek) és sor került iskolánk és városunk bemutatására is. Nagy sikert arattunk! Gyerekeink abban az osztályban voltak egész nap, ahol a vendéglátó tanuló volt, mi pedig láthattunk földrajz, történelem, hittan, német, magyar és testnevelés órákat, amelyek magyarul s időnként németül folytak. A délutáni sportverseny után fürdő következett, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A szerdai búcsú és a közös fényképezés után elindultunk hazafelé.

Nagyon jól sikerült, kreatív és együttműködő tanári gárdát, egy jól felszerelt iskolát láttunk, ahol vevők a tanárok és a diákok is cserekapcsolat kialakítására. Az együttműködést segítő Veréb Ilona tanárnőtől minden segítséget megkaptunk ottlétünk alatt, melyet ezúton is köszönjük Neki. Isten áldja meg őt, őket.

Szűcs Istvánné

A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Comenius Projektje

Iskolánk három évvel ezelőtt kapcsolódott be a Comenius Nemzetközi Iskolai Együttműködési Projektbe, melynek címe: „Comets - Communicating Through European Streets", azaz: „Kommunikáció Európa Útjain".

Projektünkben az utcanevekben rejlő nyelvi és kulturális sokszínűség feltárásával, a mobilitásokkal diákjaink közös európai szerepvállalását kívánjuk elősegíteni. Ily módon tevékenységünkkel hozzájárulunk az oktatás minőségének fejlesztéséhez, európai dimenziójának erősítéséhez, ami az európai állampolgárság nélkülözhetetlen sarkköve.

A projektben résztvevő országok: Finnország, Franciaország, Lengyelország, Németország, Magyarország, Olaszország.

Munkánkat a 2004/2005-ös tanévben kezdtük, amikor megalakítottuk az iskolai Comenius Teamet a projektmunka iránt érdeklődést és elkötelezettséget tanúsító diákokból és tanárokból. Mindannyiunk számára új volt ez a tevékenységi forma, de lelkesen vágtunk bele a munkába, tanárként, diákként együtt tanultuk ezt a munkaformát.

Kategorizáltuk az utcaneveket, kerestük a földrajzi, irodalmi, történelmi, művészeti, ipari, vallási, mesterségbeli vonatkozású utcaneveinkben a közös európai gyökereinket. Ez a kategorizálás adta az alapot a „Comet's" elnevezésű nemzetközi újságunk megszerkesztéséhez, egy nemzetközi vonatkozású utcáról szóló film elkészítéséhez, valamint egy olyan virtuális város megálmodásához és megalkotásához, ahol minden európai állampolgár egyaránt jól érezheti magát. Ez a város a Fortuna nevet viseli, és az érdeklődők a www.lykhi.edu.hel.fi honlapon megtekinthetik.

A projekt zárására, a virtuális város felavatására az idén májusban kerül sor a franciaországi Marignane-ben., ahová három diák és két tanár kolléga utazik.

A három év alatt idáig öt projekttalálkozóra került sor: Delmenhorstban, San-Miniatoban, Bialystokban, Miskolcon és Helsinkiben, ahová összesen tizennégy diák és kilenc tanár utazhatott el. A három éve futó projekt fejleszti a diákok idegen nyelvi tudását, informatikai ismereteit, a kultúrák közötti párbeszéd pedig hozzájárul minden egyes partner közösségi tudatának erősítéséhez. A jó nemzetközi csapatban, hasznos cél érdekében végzett munkálkodás pedig elősegíti a tanulói felelősségvállalást, toleranciát empatikus készségek kialakulását.

Jelen projektünk konkrét eredménye egy német-magyar testvériskolai kapcsolat, franciaországi és finnországi iskolában való tanulási lehetőség diákjaink számára, valamint egy új projektbe való bekapcsolódási lehetőség.

Dr. Kóczi Rozália

Bibliaismereti verseny - tanulói szemmel

Csapatunk Miskolcról indult Dél-Magyarország meghódítására. Összeszokott kis bagázs vagyunk, ugyanis már tavaly is együtt versenyeztünk, akkor kevesebb sikerrel, a kemény munka ellenére. Ennek hatására az első helyet tűztük ki célul ebben az évben. Mivel már ismertük egymást, a felkészülés is remek hangulatban telt. A felkészítő teszteket Csomós József tanár úr állította nekünk össze, melyek olyan nehezek voltak, mint amilyen hasznosak. Sok apró, ám fontos dolgokra hívta ezekkel fel a figyelmünk. A nagy nap február 17-e volt. A verseny reggel 10 órakor kezdődött, ezért nekünk már péntek délelőtt el kellett indulnunk.Váradi Péter ágasegyházai lelkipásztornál, tanár úr egyik régi barátjánál, 'Billy'-nél töltöttük az estét, majd szombaton innen indultunk Kiskunhalasra, a verseny helyszínére. Izgalommal telve ültünk kocsiba, melyet később fokozott a tény, hogy eltévedtünk, de nem adtuk fel. Szerencsésen megérkeztünk, csupán 10 percet késtünk, tanár úrnak hála. Ilyen előzményekkel ültünk a papírstósz mellé, de továbbra is hittük, hogy nincs veszve semmi. Aztán már feloldódva töltöttük ki a tesztet. Az eredményhirdetésre rettenetesen sokat kellett várni, 4 órán keresztül tették próbára idegeinket. Minden porcikánkat átjárta a leírhatatlan érzés, amikor mindenki számára világossá vált, hogy mi nyertünk. Végtelenül boldogok voltunk, elégedettek, nem is tudom, még mindig olyan hihetetlen. Hazafelé is még egy párszor el kellett mondani, hogy nyertünk, hogy elhiggyük. Rengetegen szurkoltak nekünk, ami csodálatos érzés volt, ez úton is köszönjük. Mindannyiunk nevében azt mondhatom, hogy felejthetetlen élmény volt, s ezt csak azok értik igazán, akikkel együtt éltem át.

Csapat tagok: Balajthy András, Szacsuri Beáta, Nagy Eszter, Csomós József felkészítő tanár.

Nagy Eszter 10. B

Szeretet? Szolgálat?  - SZERETETSZOLGÁLAT

2006/2007-es tanév az első olyan, amikor egy egész évfolyam részt vett a Lévayban beindított szeretetszolgálatban. Nagyon nehéz volt megszervezni úgy az első félévet, hogy minden szép rendben történjen, hiszen immáron kb. 120 diák indult 14 intézménybe, összesen 19 csoportban. Hála Istennek azt mondhatjuk, hogy kisebb nehézségeket leszámítva rendben végére értünk a látogatásoknak.

Nagyon örültem annak, hogy a visszajelzések alapján hasznosnak ítéltétek a szeretetszolgálatot (86%-a a megkérdezetteknek).

Kicsit arra készültem ezek után, hogy az önkéntes félévre sok diák jelentkezik majd. Meglepődtem, amikor február végére mindössze 7-en jelezték, hogy szívesen végeznének szeretetszolgálatot önkéntesen a tavaszi időszakban. Szeretném itt is elmondani, hogy nagyon hálás vagyok a diákoknak, és nagyon jó érzéssel tölt el, hogy komolyan vették az első félévi feladatokat. Azoknak pedig különösen hálás vagyok, akik az önkéntes félévre is jelentkeztek, és nincs bennem semmiféle rosszallás a többiek felé. Köszönöm mindenkinek a mindenféle és minden mértékű odaszánását (akaratát, figyelemét, idejét)! Csak a jelenség lepett meg és gondolkoztatott el: mi lehet az oka annak, hogy a mérést tekintve befolyásoló tényező nélküli tiszta eredmény a 86%-os abszolút pozitív értékelés, és ez a szeretetszolgálat utógondozásában (önkéntes félév) nem nyilvánul meg. Ezért rászántam magam arra, hogy másodszor is megkérdezem a diákokat. Kicsit elbizonytalanodtam az első kérdőív hálára indító eredményét tekintve is. Azonban a második kérdéssor megerősítette az első eredményét. Mindössze 13% nyilatkozott úgy, hogy érdektelenség miatt nem jelentkezett az önkéntes félévre. Mindenképpen elgondolkodtató viszont, hogy a diákok 50%-a a túlterheltség miatt nem jelentkezett, és átlagban 30% a rossz időpontot (délutáni időszak) jelölte be, ami miatt nem jelentkezett.

Vajon hogyan lehetne olyanná tenni az életünket, hogy az általunk fontosnak ítélt dolgokra is legyen energiánk és lehetőségünk? Isten adjon ehhez bölcsességet mindenkinek! Nekünk, felnőtteknek is!

Sipos Tamás - programfelelős

Vendégek a kenguruk földjéről

Ausztrál vendégtanár a Lévayban

Mint ahogyan azt már több éven keresztül megszoktuk, ebben az évben is ellátogatott hozzánk az ausztrál testvériskolánk egyik tanárnője. Anne Kleeborn angol nyelv és irodalom szakos tanárnő 2007. április 11-én érkezett Miskolcra és 2007. június 15-ig vesz részt iskolánk életében. 12 osztályban segít elmélyíteni az eddig szerzett nyelvtudást, gyakorolja az érettségizőkkel a szituációs feladatokat. A tanulók számára nagy segítséget jelent az angol nyelvi lektor, hiszen így tudják a legautentikusabban elsajátítani a nyelvi fordulatokat. Anne nagyon hamar beilleszkedett a Lévay közösségébe, örömmel vesz részt minden iskolán belüli és iskolán kívüli foglalkozáson is.  Az angol munkaközösség nemcsak a heti hivatalos programját, hanem a szabadidős elfoglaltságokat is szervezi a tanárnő számára. Itt-tartózkodása alatt igyekszünk elsősorban Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye minden szépségével megismertetni.

angol munkaközösség

Ausztrál cserediákok a Lévayban

Január 24-én izgatott kérdések repkedtek az éterben: Leszállt már gép? Minden oké? Megérkeztek? Milyenek a lányok? Aztán minden kiderült. Nagyon fáradtan, de mosolyogva, a nagy kalandra felkészülve belépett a Lévay kapuján Ebony Schoenfeld és Courtney Bell! Mindketten 15 évesek, és az ausztrál Macarthur iskola tanulói, akik 9 hónapot töltenek a Lévayban, és szeretnének sok-sok új barátra szert tenni.

Az érkezésük óta eltelt három hónapban már túl vannak a beilleszkedés nehézségein (és szépségein is). Mennyi mindent kellett megtanulni! Melyik terem hol található? Kik az osztálytársak? Milyen a koli rendje? Az első heteket szerettük volna könnyebbé tenni azzal, hogy elkészült a számukra egy angol nyelvű „vendégkönyv", amely minden fontos információt tartalmaz. Tudják, kikhez lehet fordulni kérdés, gond esetén. Lassan megszokták a szobatársakat, tudják, melyik lépcső hova vezet, hol az étkező, és egyre kevésbé idegen számukra a magyar nyelv. Bizony! A lányok keményen tanulnak magyarul. Az első két hónapban péntek kivételével mindennap a nyelviskolában töltöttek 2-4 órát. Ennek az intenzív szakasznak a végén egy kis házi vizsgát is tettek, melynek nagyon megnyugtató volt az eredménye.  Lehet, hogy jobban beszélnek magyarul, mint némely hanyag diákunk angolul? Az első két hónapot a 10. B és a 10. C osztályokban töltötték.  Minden hétvégén más társuk vitte őket haza, hogy családnál tölthessék ezeket a napokat. Így nagyon sok helyen jártak már a környéken. Látták többek közt az egri várat és a matyó népviseletet, megismerték Lillafüredet és az Aggteleki-cseppkőbarlangot. Fürödtek a tiszaújvárosi strandon. Végigbarangolták a Kocsonyafesztivál helyszíneit is, és megismerték a diósgyőri várat.

Most áprilistól a másik két 10.-es osztály tagja lettek. Itt is beosztották a diákjaink, ki melyik hétvégén viszi el magukhoz őket, hogy új ismeretekkel gazdagodhassanak. Nagyon jó, hogy már a nyári szünet idejére is vannak jelentkezők. Courtneyhez az édesanyja június közepén érkezik ,és együtt töltenek 2-3 hetet, Ebonyval pedig július közepén lesz együtt az édesanyja. A többi hétre várok jelentkezőket, akik szívesen együtt lennének a nyári szünet napjaiban a lányokkal. És bátorítok arra is mindenkit, hogy ismerkedjenek velük, beszélgessetek, ha valamilyen izgalmas eseményről tudtok, hívjátok meg őket is. Elsősorban tőlünk, lévaysoktól függ, milyen élményekkel térnek haza, milyen hírünket viszik el, és hogyan őrzik meg emlékezetükben Magyarországot!

I. Lévays Nagytalálkozó

ülönleges napra virrad majd 2007. szeptember 29-én a Lévay Gimnázium megújult épülete. 10 év! - sóhajtják majd a nemrég festett falak, 60 év! - dobogják a régi téglák a falakban. És mindnek igaza lesz!

A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon olyan ünnepre készül, ahol a háború előtt érettségizett öregdiákok és az újraindulás óta elballagottak együtt idézik fel a régi emlékeket és örvendeznek egymásnak. Az „öreg" öregdiákok mintegy stafétát szeretnék átadni az új generációnak a Lévay iránt érzett szeretetüket és tiszteletüket. Reményeik szerint 1300-1400 egykori diákot várunk erre az alkalomra.

Az előkészületek megtörténtek. Megvannak a helyszínek, gyűlnek az osztálynévsorok, gyűjtjük a kiállítható emlékeket és tárgyakat, készülnek a programtervek.  Három helyszínen is futnak a programok. Az ünnepélyes megnyitó és műsorblokk a Művészetek Házában kezdődik 13 órakor, míg az osztálytalálkozóknak, kiállításoknak a gimnázium termei adnak otthont. Végül a nap zárásaként az ITC székház aulájában nagyszabású bált tervezünk.

A következő hetekben több médiához eljuttatjuk felhívásunk szövegét. Május folyamán a több száz meghívót is szeretnénk a címzetteknek postázni. A jelentkezéseket folyamatosan gyűjtjük június 30-ig.  Reményeink szerint a tanév végére a programot is sikerül összeállítani, hogy szeptember elején már csak a szépítéseknek és próbáknak kelljen helyt adni.

A találkozásig is kísérjen mindnyájunkat iskolánk jelmondata: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!"

Szilágyi Zoltánné

Ballagás 2007.

A Lévay 105 érettségiző tanulója ballagott 2007. május 5-én. A gimnázium épülete elől indulva (lásd a képet) a diákothon udvarán is végighaladva a ballagási menet a Kossuth utcai templomba tartott.

A zsúfoltságig megtelt templomban az ünnepi istentiszteleten az egyházkerület képviseletében Dr Kádár Zsolt az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét. A tanulók színvonalas műsora után, az igazgató köszöntötte a ballagó fiatalokat, adott át jutalmakat az arra érdemes fiataloknak.

A ballagáson került átadásra a "Tiszáninnen Református Diákja" díj is, amelyet a 2006/2007. tanévben Lénárt Attila , az intézmény 12.B osztályos tanulója érdemelt ki.

DIÁKPÜNKÖSD 2007

A miskolci négy egyházi gimnázium tanulói és tanárai az idén harmadik alkalommal szerveznek Miskolcon „Diákpünkösd" néven színes, zenével és programokkal tarkított evangéliumi üzenetű felvonulást és találkozót. Célja az, hogy megtapasztaljuk a közösséget, amelyet az első pünkösd során is átéltek a jelenlévők, és megmutassuk a miskolci járókelőknek azt, hogy a keresztyén értékeket vállaló fiatalok sokan vannak ebben a városban. A Szinva-terasz szolgál helyszínül. Kérjük gyülekezeteinket, hogy gondoljanak a fiatalokra május 30-án, akik szolgálni szeretnének ezzel, és közelebb vinni az evangéliumot az utca emberéhez...