A torony felmérése, valamint a beható szakvélemények elkészülte után kiderült, hogy a baj sokkal nagyobb, mint azt eleinte gondoltuk. A süveg császárfa körüli csavarodása eddig is látható volt, de a szélvész után jelentős mértékben dőlni kezdett a hajórész felé; ennek oka a korábban ki nem cserélt faanyag nagymértékű károsodása, a csapolások meglazulása volt. Joggal félhettünk attól, hogy a történelem megismétli önmagát; 1828-ban ugyanis, a hét évvel korábban felszentelt templom süvegét egy szélvész szakította le. A Geleji Református Egyházközségre a megpróbáltatás időszaka következett.

A megpróbáltatásé, hiszen a süveg újjáépítéséhez szükséges több millió forinttal a katasztrófa idején nem rendelkezett az Egyházközség, de ennél is nagyobb próbatételnek tűnt, hogy olyan rendkívül nehéz időszakban kellett összefogva előteremteni a szükséges anyagi fedezetet, amikor a köztudatot a várható megszorítások, iskolabezárások híre irányította és uralta. További nehézséget jelentett, hogy a káreset idején nem volt biztosítva a templom, Csomós József püspök közbenjárásával azonban sikerült elérni, hogy a biztosító méltányossági alapon támogassa az újjáépítést. Nagy segítséget jelentett a Borsod-Gömöri Egyházmegye esperesének, Gazda Istvánnak a segítsége is, aki ugyancsak támogatta a beruházást. Az így összegyűlt pénz azonban még mindig kevésnek bizonyult, így adományok gyűjtésébe kezdett az Egyházközség. 2006 őszére a közös munka meghozta gyümölcsét, és végre megkezdődhetett a süveg újjáépítése.

A végzetes mezőkeresztesi csata (1596) után csak 235 esztendő múlva, 1731-ben váltak újra lakottá a korábban csak pusztaként emlegetett geleji birtokok. Ekkor 18 nemesi származású családot a korábbi nádori adományozás folytán iktattak be régi földterületébe. Ezek a családok építették fel Gelej első templomát Varsányi József lelkipásztor vezetésével 1739-ben. Erről a templomról nem sok információnk van, feltételezhető viszont, hogy vályogból épült, és fatorony is tartozott hozzá.

A meglehetősen gyors népességnövekedés új, tágasabb templomot igényelt, ezért 1794-ben tornyot, 1813-ra pedig új templomot építettek. A különböző kisebb felújítások mellett is életveszélyessé váló régi templomot 1893-ban kezdték teljesen újjáépíteni, ekkor nyerte el végleges, mai formáját. A XIX. század elején emelt templom egyetlen megmaradt emléke a két oldalbejárat körüli kőpárkány, melynek egyikébe az 1807-es évszámot is belevésték.

Az 1893. október 15-ére elkészült régi torony süvegét 2006. október 3-án kezdték lebontani, a tavaszias időjárásnak köszönhetően pedig 2007 februárjára elkészült a hatalmas méretű toronycsúcs, melyet február 2-án emeltek helyére.

Ugyancsak a templom felmérésekor derült ki, hogy a hajórész tetőszerkezetének faanyaga is olyan nagymértékben károsodott, hogy az elkövetkezendő néhány évben ennek újjáépítéséhez is hozzá kell kezdeni.

Erőss Gábor