Jelenleg az öt kontinensen, százhetven országban készülnek erre minden évben. Hazánkban több mint két évtizedes múltra tekint vissza a világimanap megtartásának gyakorlata. Nálunk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Női Bizottsága végzi a helyi előkészítő munkát. Minden évben más-más ország készíti el az egységes istentiszteleti anyagot, az úgynevezett imafüzetet. Ebben találunk információkat az adott országról, annak földrajzi, gazdasági helyzetéről, betekintést nyerhetünk az ott élők
gondjaiba és örömeibe. Így idén a távoli Paraguayról szerezhettünk ismereteket. Az imafüzetben található istentiszteleti rend lehetőséget ad arra, hogy minél többen aktívan bekacsolódjanak az istentiszteletbe. Az
egyházkerület minden gyülekezetnek elküldte az imafüzetet, de lehetett erről az interneten is tájékozódni. Örvendetes, hogy egyre több gyülekezet kapcsolódik be évről évre a világimanapi alkalom megtartásába. Igyekeznek megszólítani a településen élő más felekezetű asszonyokat is.

Az alapige a 1Móz 18,1-15, Ábrahám történetének az az eseménye, amikor az idős ősatyának és feleségének, Sárának az Úr megjelenik, és fiuk születésének ígéretét kapják. Itt hangzik el a kérdés:

„Van-e valami lehetetlen az Úr számára?"

Az erre a kérdésre adott helyes válasz felszabadít bennünket a saját magunk alkotta emberi korlátaink alól, és távlatokat nyit a reménységünknek.

Részletesebb ismereteim a hernádnémeti gyülekezetben tartott alkalommal kapcsolatban vannak, de tudom, a szomszédos községekben - Bőcs, Hernádkak - is nagyszámú gyülekezettel tartották meg az imanapot. A gyülekezetünkben működő Nőszövetség tagjai előzőleg maguk között felosztották, hogy melyik részt ki fogja felolvasni. Az istentiszteletre hívogatták a katolikus asszonytestvéreinket, akik szeretettel fogadták a meghívást.

Remélem, több gyülekezetben volt lehetőség arra, hogy a gyönyörű tájakat, városokat, valamint az emberek hétköznapjait bemutató képeket is közösen megcsodálhassák. Végül a paraguayi asszonyok által készített kézimunka a nanduti (ejtsd: nyanduti) szimbólumára szeretném felhívni a figyelmet. A vörösesbarna színe a szenvedélyességet, a nép erejét, a Föld termékenységét jelképezi. A kék szín, amely fölébe borul, az eget jelzi. A terítő középpontjában szép szimbólum látható, ami a sokféleségben megvalósuló egységet ábrázolja. Ezzel a képpel válaszolják meg a paraguayi asszonyok azt a kérdést, hogy lehetséges-e az egységesség a sokféleségben? Igen, szükség van egy közös fonalra, ez a fonal: Jézus Krisztus.

Földesiné Kántor Mária

lelkipásztor